Kiss Benedek

Képzelj el egy fát, mi mindig virágzik.
Ott áll a Nagy Arborétumban.
Levelein az Úr sugara játszik,
s egy-egy gyümölcse a földön,
mint a szív, mélyet koppan.

Mindig virágzik s mindig terem.
Nem szilvát, cseresznyét – minden
gyümölcsöt,
ami csak létezik földön-egen.
Mibe csak az Isten aromát töltött.

Termi és szórja – hányféle ojtvány
van vaskos törzsébe beleojtva?
A méhek folyton legelnek e fán,
mert folyton díszben áll, mint egy kará-
csonyfa.

Darazsak, férgek is lepik persze,
kérge sok rontástól repecskes.
De lehet tél, tavasz, nap s naplemente,
hull róla a szőlő, körte vagy egres.

Ez a fa olyan, mint egy különország.
Dőzsölnek rajta hars madárrajok.
Mesében vannak csak ily csodafák.
Teremnek s ígérnek szebb holnapot.