Baranyi Ferenc

„Ki lesz képes rést ütni e tébolyult kor falán?”
(Botz Domonkos: Befejezetlen gondolat)

Hidd el nekem: Te is képes vagy erre,
Te is, meg én is – és mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
A kisemberek terhét vedd szivedre –
s válladra is! Ahogy azt a mosónő
fia rendelte. S irts gyomot, ahol nő.

Ez a dolgunk: sorsközösség sokakkal.
S gyomirtás is: fogjon sarlót a dalnok,
ha országát gazosítják a latrok.
Nem kell hozzá rézágyú, harcias dal,
csupán kikezdhetetlen eltökéltség –
s a fal mitőlünk is megkapja rését.

Divatos blöffölés neked sem áll jól,
ne hagyd el hát a tiszta versbeszédet
a szakma illanó tetszése végett.
A legtöbb költő jobbra-balra táncol
manapság, bűnözők előtt riszálva –
babérjaiknak megvetés az ára.

Alig ismerlek – s máris jó barát vagy,
versekkel tettél szövetségeseddé,
s ezt a kötést tőr sem vághatja ketté.
A téboly – hidd – hazánkban is alábbhagy.
S habár a sorsod belekeseredhet:
a csüggedést ítéld szégyenletesnek.