HEIDEGGER ÉS A VILLANYDRÓT

Éjjel nyílt meg a Nyelv Öböl.

Mint egy retrospektív tárlat.

A test szólt. S a másikat kívánta.

Akkor azt találtad mondani, hogy a nyelvhez

nem tartozik út. Mert már eleve ott tartózkodunk,

ahová vezetnie kellene.

AZ ESTE

Teremtődik a szomjúság,

mint apokrif sósság.

Ahogy a sötétség és a jóság.

A két agyfélteke között átvágják.

Mint a múltban a gondolat ágyát.

apró-cseprő

egy ismerősöm egykoron mint ifjonti kommunista delegát kubai pálmafák tövében megkefélt

egy fekete picsát itthonról szemlélve egzotikus kalandnak ez nem utolsó főleg ha az élvezetet

időrendbe is tesszük hisz fiatalságunk puhuló diktatúrája még ernyőként felettünk így bőséges

apró

még épphogy kamaszodtam mikor szombat reggelente anyuka szeretett kis betűivel gondosan

összeírta a hétvégi bolti teendőket mert a munkás-paraszt hatalom hivatala ekkor is nyaggatta

őket nem olcsó poénnek szánom hisz hiába tűntek el azóta a proletárok a szerencsétlen népet

utánuk sarcolja más de nem is ezen töprenkedett ekkor egy kisiskolás hanem hogy a legendás

Vermes Nikolett versei

HIPSTER 1

Bódi Péterhez

Talpas, feles, nyeles, literes,

tekert, sodort, vett vagy vicces,

nem tökmindegy? Végül is egyre

megy. Kapaszkodók minden

helyzetben. Mert a léleknek

támaszkodnia kell a testre,

aminek azt megtartani egy

addikcióba kapaszkodva

sokkal könnyebb.