apró-cseprő

egy ismerősöm egykoron mint ifjonti kommunista delegát kubai pálmafák tövében megkefélt

egy fekete picsát itthonról szemlélve egzotikus kalandnak ez nem utolsó főleg ha az élvezetet

időrendbe is tesszük hisz fiatalságunk puhuló diktatúrája még ernyőként felettünk így bőséges

apró

még épphogy kamaszodtam mikor szombat reggelente anyuka szeretett kis betűivel gondosan

összeírta a hétvégi bolti teendőket mert a munkás-paraszt hatalom hivatala ekkor is nyaggatta

őket nem olcsó poénnek szánom hisz hiába tűntek el azóta a proletárok a szerencsétlen népet

utánuk sarcolja más de nem is ezen töprenkedett ekkor egy kisiskolás hanem hogy a legendás

Vermes Nikolett versei

HIPSTER 1

Bódi Péterhez

Talpas, feles, nyeles, literes,

tekert, sodort, vett vagy vicces,

nem tökmindegy? Végül is egyre

megy. Kapaszkodók minden

helyzetben. Mert a léleknek

támaszkodnia kell a testre,

aminek azt megtartani egy

addikcióba kapaszkodva

sokkal könnyebb.

AMI MEGMENTHET

Van Magyarországon ember, aki sohasem akart öngyilkos lenni, és már elmúlt ötven? Nem akart öngyilkos lenni sem gyermek, sem ifjú, sem felnőttkorában?

Van olyan magyar, akinek sohasem fordult meg a fejében, hogy egy pillanat alatt itt hagyja, ami fáj, és amiről egy rossz pillanatában azt hiszi, hogy örökké fájni fog?

Nehéz elképzelni, de remélem, van.

Kell lenni olyan erős lelkületű embereknek, akik a hitük vagy szerencsés genetikai állományuk és neveltetésük folytán gondolatban sem adták fel soha.

Én nem tartozom közéjük.

aprít

olykor eltöprengek hol lehet a hétköznapi idealizmus határa mikor rátelepedhetnél egy hozzád

illő kócos kis banyára mivel a perverzióról sokáig nem is tudtam érett fejjel pedig undorodtam

nyilván hiányos neveltetésem miatt a tanulatlan képletektől persze ez a szellemi futam is mára

már régen megdőlt s mint megannyi vének vágyak helyett csak csúnyán beszélek meglepődve