Szálinger Balázs

Új típusú exobolygó tövében 

Barna kislány de szeretlek de régen

Most már tudom Földön kívül van élet

Barna kislány de szeretlek de téged

 

Megragadjuk exobolygó üstökét

A testünket elnyeli a vaksötét

Aranykapu mind egy szálig kihörpints

Elmegyünk mert itt maradni időnk sincs

 

Barna kislány végső soron dolog van

Elveszünk majd a százféle fajokban

Mi leszünk a két ember a világban

Araszolunk benne hogy az hibátlan

 

Konfrontatív embertípus nem kell már

Exobolygón lesz tejszín és lesz lekvár

Ezek alá söpretnek be a gondok

Barna kislány eszembe jutsz mosolygok.