Kell lennie utolsó villamosnak,
Nem nap végén vagy adott síneken,
Hanem tényleg utolsó villamosnak,
Egyáltalán utolsónak: igen.
Utolsónak, mely mai körülmények
Között szabályosan, rendben halad,
Indul, megáll, csönget és valaki
Vezeti, és visz még utasokat.
Volt első is: újszerű körülmények
Között indult nagy tervekkel, igen,
Padlójában tranzisztor sercegett,
Félve kúszott az első síneken.
Vezetője, akinek a nevét
Akár ki is deríthetnénk, ha kéne,
Legjobb kocsis vagy hajtó lehetett,
Valamiben a legjobb volt előtte,
Házakra nézett, ha tekintete
Egyáltalán lesiklott a sínekről,
Házak nézték, és az volt a szemükben:
Most valami hosszú időre eldől.
Nem tudni, hogy mi dől el, ha kigördül
A színből az utolsó villamos,
Visz valamit, melyben én lapulok,
De nem tudni, bölcső-e vagy koporsó,
Ott utazik egy nagyszerű doboz,
Mérettelen, alaktalan – de némán
Tenyészik benne valamennyi féreg,
Támaszai az új rend sikerének.
Nem tudjuk, hogy lesz-e másnaptól műszak,
Hogy lesz-e bármi a másnapi Pesten,
Lesz-e másnapi Pest, hogy van-e Pest
Vagy csak tervek egy újabb Budapestre;
Egy biztos: a vezető, Mariann
Már másnaptól teljesen mást csinál majd,
Bomlani kezd, nyugdíjba megy, ez mindegy,
Mindegy az is, állnak-e még a házak,
Biztos az: egy ötvenes Mariann
Mögött ott lesz a régi hagyomány,
Melynek annyi-annyi féreg közül
Én lettem a főszereplője – és
Nekem köszönhetően az a lány.