Szálinger Balázs

Kell lennie utolsó villamosnak,

Nem nap végén vagy adott síneken,

Hanem tényleg utolsó villamosnak,

Egyáltalán utolsónak: igen.

Utolsónak, mely mai körülmények

Között szabályosan, rendben halad,

Indul, megáll, csönget és valaki

Vezeti, és visz még utasokat.

Volt első is: újszerű körülmények

Között indult nagy tervekkel, igen,

Padlójában tranzisztor sercegett,

Félve kúszott az első síneken.

Vezetője, akinek a nevét

Akár ki is deríthetnénk, ha kéne,

Legjobb kocsis vagy hajtó lehetett,

Valamiben a legjobb volt előtte,

Házakra nézett, ha tekintete

Egyáltalán lesiklott a sínekről,

Házak nézték, és az volt a szemükben:

Most valami hosszú időre eldől.

 

Nem tudni, hogy mi dől el, ha kigördül

A színből az utolsó villamos,

Visz valamit, melyben én lapulok,

De nem tudni, bölcső-e vagy koporsó,

Ott utazik egy nagyszerű doboz,

Mérettelen, alaktalan – de némán

 

Tenyészik benne valamennyi féreg,

Támaszai az új rend sikerének.

Nem tudjuk, hogy lesz-e másnaptól műszak,

Hogy lesz-e bármi a másnapi Pesten,

Lesz-e másnapi Pest, hogy van-e Pest

Vagy csak tervek egy újabb Budapestre;

Egy biztos: a vezető, Mariann

Már másnaptól teljesen mást csinál majd,

Bomlani kezd, nyugdíjba megy, ez mindegy,

Mindegy az is, állnak-e még a házak,

Biztos az: egy ötvenes Mariann

Mögött ott lesz a régi hagyomány,

Melynek annyi-annyi féreg közül

Én lettem a főszereplője – és

 

Nekem köszönhetően az a lány.