Kozma György

Hogy is meséljem el, hogy voltunk már itt együtt
Sok-sok nemzedékben - és leszünk is újra
Mint zajló jégpáncél és lent zúgó sötét ár
Olyan a lét-felszín, de minket a Mély vár.

Jeanne D'arc uszított az eretnekek ellen
Kik zsidó meséket akartak népnyelven
Négyszázharminckilenc - ez volt az a dátum
Mikor egy  régi őst feldobott a fátum.

Torquemada-utód Arbues-t megölték
Mikor Hunyadi épp megnyúz huszitákat
Négyszáz-nyolcvankilenc: ez az az örökség
Amit rabbi ősünk s lovag ősünk átad

Látni kell a kettőt: a seb mindig nyitva
Habsburg ellen fegyver a zsidó Biblia
És mégis a Békének, örök Szerelemnek
Legelső  lakhelye - csak az imatermek.

Ötszázhuszonkilenc: a Nyolcadik Henrik
S véle egy időben Szapolyai vedlik.
Mindkettőt legyőzi az Ötödik Károly
A Habsburg, kinek Róma lába alatt zsámoly

Ekkortájt gyermek még a prágai rabbi
Ki később agyagból gólemet fog rakni
Zápolya nővére szép-szép-szép szépanyánk
Hunyadi az őse, Báthory-k, Rákóczik, Zrínyik jönnek aztán.

Ötszázhetvennégyben Báthory Erzsébet
vallon lázadókat lóbőrben megsüttet
Támogatva ezzel Alba herceg népét
Ki Orániában herceget leölet.

És közben, mint eddig minden nemzedékben
Őseink közt látjuk a kor fő rabbiját
Amint eldúdolja bibliai dalát, hetente eltérőt
Búsan nézve, Dávid-fi nevében hogy szúrják bé a tőrt.

Hatszáztizenkilenc: Bécsnek vonul Bethlen
Hommonai ősünk  bosszúvággyal telten
harcol s  egy janicsár megfojtja a vezírt
Bethlen nagy bajára nem hoz sajnos ez írt.

 
Hatszázhatvannégyben Zrínyit öli vad kan
Alig merem itten hozzátenni halkan
Hogy Wesselényi nádor álnéven mérget kért
hogy egy Habsburg-párti úrnak kioltsa az éltét.

Wesselényi nádor neje szép-szép-szépanyám a
Zrínyinek nagynénje, neve Szécsi Mária
 görög császároknak ők is rokonsága
Nádor címre Zrínyi legfőbb vetélytársa.

Hétszázkilencben Rákóczy Ocskayt elkapja
S mivel Ocskay a Habsburgot legitimnek látja
Feje nem maradhat a nyakán egy napra
De legalább nem volt élve megnyuzatva.

Mert ez a sok század nem múlt el hiába
Szkizó kannibálból (mint Zápolya volt még)
Egyre gyorsabb ölés lesz lassan a pálya
Mert így fejlődik lassan a nép empátiája

 

Ahhoz hogy mi páran egy oldalon álljunk
Sok ősünk hullája folyt már le a Dunán
Közös munkánkból hogy mégis szétváljunk
Diktáltak az ősök - persze modern dumán.

Fontos hogy lássuk az őseink sok harcát
S közben azt a zsidót, ki nem veszti arcát
Aki már megint nem lett Mese-ásó.
Mert míg bárki gyűlöl, nem jön a Szárnyas Ló.

Mégis hogyha látjuk, hogy a szív fejlődik
Hogy az élve-nyúzó Mátyás öccse Zápolya csak orrt vág
Akkor van Remény, hogy sok század elmúlik
És arra ébredünk, hogy senki senkit nem ural már.

Empátia Szintjén él az Evolúció
A sok gaztett közt mindig van azért jó
Az, hogy a Szépapák után az Unokák
Egy ici-picivel már kevésbé buták