Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár

az ember olykor olyan hülye hogy le-leáll beszélgetni fűvel-fával néhány sör után a témákban

persze elmélyedne de közben előkotorászik régen elejtett szálakat is bután majd a grammatika

szabályait tisztelettel követve mint az ész követe sorra önteni kezdi a mondatot hisz szemből

gátlástalanul pörgetik felé a virtuális honlapot természetes magabiztossággal néhány közbe is

szájal szigorún dumádban bőven közhelyes az út és bár ilyenkor lazább az önkritikám gyakran

úgy érzem alaposan tyúkszememre taposott ez a titán mert lelki magányomban elég fölzaklat

az általánosság és az eredeti gondolat határa meddig terjeszkedhet egy konkrét felismerésnek

a napsütötte délutánja és mikor elég rutinból morzsolni jól bevált szavakat oda hol ereszkedő

figyelem ernyője alatt már nem szól harsona és okosnak látszani éppen butaság mivel körben

kaotikus ringlispíl a világ s a logikának kevés a tapadási felülete vagy a jámbor mindig félig

emésztett szakirodalmakba görnyedjen bele s ha okosat akar mondani mint egy néma levente

ne szólaljon legfeljebb hetente és közben merengjen el a tudattalanul hömpölygő bölcs időn