Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár

apadnak a motivációk egyre kevésbé szeretek írni bár olykor néhány szeszgőzös pillanat áltat
hogy az a kis verselektron mely pulzál a mindenségben olykor vissza fog hívni egy petitre vett
lábjegyzet erejéig ám fékezett hiúságom már régóta nem ér az égig satuba fogja az alkati mély

rezignáció s a hiány no most ezek után verjed a virtuális zongorát nyugdíjas ösztönnel inkább
kifelé néznek a szemek s mivel agyad teljesen még nem meggémberedett úgy szórod bajszod alól az
éretlen igéket hogy magad tudod legjobban a tapasztalat súlyával sem érdem hosszasan
nekifeszülni a környező bajoknak mivel a tolakodó gengszter gesztusokban felismeréseid apró
szikrája már nem lobban hézagos információiddal inkább csak elszenveded ahogyan arrogáns
tahók húznak el fejed felett nem oly szépséggel mint megtorpant kékségben a vadlibák inkább
csak a szürkülő belső nyugalmadhoz keveredik némi furcsa báj hol egyre kedvezőbb a csönd
aránya s minden gonoszkodás nélkül rámeredsz az időtlen folytatásra melyben minden külső
sértő szándék elakad s nagy robajjal a világ újrakezdi majd mehetnek a jövőt is temetni mások