Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár

egész életemben igazából csak az avar zavart mivel törékeny alkatommal vonszoltam magam

után hosszú évtizedeken át a múlás képzetét s bár aránylag gyorsan oldott csalódásokkal némi

szegénységgel s beteljesületlen vágyakkal a maradék idő sem volt egy vidám képregény apró

praktikákkal az értelmetlenül sodródó lét hullámait lélekben leszabályoztam mikor a szürkült

hétköznapokat napi ritmusuk mentén öncsalással dúsított fegyelembe fogtam miközben a jól

megtervezett szervezet apró önpusztító gesztusainak sorát önköreibe zárva eléggé értelmesen

kezdtem hunyorogni a tág nagyvilágba lehetőségeimet el nem mérve ám többnyire lázadozva

figyelmen kívül hagyva mitől is vastagszik a kassza kerülgetve mindig az ordító egér szerepét

azt is tudva mindez nem öntömjénezés mivel e karakter a józanság és a lapítás határán erősen

billeg akit még a jó horác bölcs intelme sem mindig illet kétségbe vonva a középutak aranyát

amióta viszont rám tört az öregkori magány a barátokról e fekvésben most ne beszéljünk újra

születik a régi ifjú vágya beledöfni ebbe a szennyezett világba csak hát árnyát veti rá a hiába