Mészöly Miklós 95 éve született
Az öntudat, mint lebeszélt idő. Holdtölte.
A Nap a hegyet porszemnek látja.
Kimossa a varratokat a dombok közül.
Elnyeli a forrásokat az írás.
Csurog az emlékezeten át az aranyló latyak.
Azután álmodni lehet róla és kipihenni.
S ezt a megérkezést legalább százszor próbálja ki.
Beckett. Gombrowitz érzései.
Mi lappang a korszakok mögött?
Kérdezné Camus. És becsukná a Bukást.
A történelem fátyla alatt egy másik karakter.
Álarcok, megszakadt beszédek foszlányai.
A narratívák ordító csendje.
Az immunfolyamok átbuknak a kudarcokon.
Ezért alszunk. Hát nem fogják fel?
Hogy össze kellene törni a kockákat!
