Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár

amikor indulatosan csípőből tüzelnek mindig meglep hogy a lét finom rétegezettségét elkerüli még az

okosabbja is a mozdulatok mögött ostobán mocorogni kezd valamilyen kezdetlegesen kajla hit s

zuhog a vélemények egydimenziós világa a gondolkodásra legalkalmasabb közelítő

éjszakába hol végképp nem mindegy paraszt vagy másság szövegezi görbe ujjaival a másnapi bibliát

üres zsebű proletár vagy a jólétben terpeszkedő dobja át fölényét a hajnali borzongásba

ahol a megereszkedett kedély miként a pislákoló olcsó lámpa rezignáltan himbálózik egy szál

elektronikus madzagon persze tudom én zsigeri indulatainkat sem lehet spekulált elméletekkel

megszórni gazdagon mert mint egy homályos műelemzésben lassan elvész az irány a kemény

meggyőzés körhintája céltalanul egyre inkább körbeszáll és ottmaradunk légszomjjal egymást

alig kibogozva míg csak egyfajta csöndes békülékenység vagy a szeszek kábasága a görcsöket

lebontja akár egy váratlan amnesztia a börtönbe vetett szellemet amely lassan maga restségére elfelejti

mennyit szenvedett s némi közönynek megadja magát maradjon csak a hittérítő odaát