Bárdos Deák Ágnes

Idén harminc éves a Tekintet folyóirat. Ebből az alkalomból arra kértünk írókat, hogy írjanak nekünk olyan szöveget, amelyben szerepel a tekintet szó.

 

tekintetek kereszttüzében halni, élni van fogalmam,

mióta, jaj, jaj színre léptem, azaz színpadra, pontosabban,

s hagytam, hogy rámtapadjanak,

hogy pásztázzanak föl-le rajtam,

tekintetek, jaj, késő lenne elrejtőzni előletek,

s magam elől is, gondoltam én, s hogy az leszek, aki leszek,

akinek végül, ott a sarkon, a véreres TEK integet,

hagytam, hogy fel-levetkőztessen, öltöztessen tekinteted,

s tekintve, jé, hát tényleg, hagytam, hogy átláthasson bárki rajtam,

belém lásson, belém vessen hetet, havat, s mit még? hitet,

de nem volt honnan vissza néznem, hogy tükrözzem tekinteted,

és mit titkolhatnék és minek, ha mindent megmutathatok,

mint a nagyok, mint a kicsik, jó istenek, rossz angyalok,

érezhetek és fájhatok, tekintetes úr, urak, vagy hölgyek,

apámnak apja szemlesütve, de én nem, nem én, nem én vagyok,

tekintetemet elkerülni nincsen esély,

míg mismásolnak, migránsoznak, jövőt és múltat elpapolnak,

és lassan mindent elpakolnak,

fejben már megvan, megvagyok,

statisztikailag rég esélyes, kőbálvány lesztek, visszanézek,

tekintettel vagy épp anélkül, tekintve azt, hogy én is félek,

ha éppen arra gondolok, de mégis inkább szembenézek,

sőt farkas-szemezek magammal, tükörképemmel:

nem vagy angyal, de ördögöd van, én vagyok,

s tükörbe nézek, hol apám apja kerülte még tekintetét,

tekintetes, sőt tekintélyes urak, hölgyek,

ez itt a vég, tinektek annyi, meg még egy bambi,

itt jön a nép, a vox popul,

tekintetében ott a végzet, a végzet bizony ott lapul,

nem én vagyok, de én leszek, a kedvetekre nem teszek,

én rajtam át nem siklanak tekintetes tekintetek,

apám apjával visszanézek – erre még egyszer visszatérek,

ha végeztem, ha szembenézek,

ha meg-, el-, át-, rá-, hazatérek,

ezt nektek-tek-tek, rábeszélek, ráolvasok,

 

kösz jól vagyok,

örüljetek-tek, hogy nem tak, tak,

ta-ta-ta-tak,

hogy nem így ropog,

s, tekintetek kereszttüzében,

hol állni fogtok – nem csücsül!

nem ül, nem fut, nem él, nem öl,

nem munkás ököl vas ököl,

de oda csap ahova köll, ahova köll, ahova köll