Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár

 

olykor eltöprengek hol lehet a hétköznapi idealizmus határa mikor rátelepedhetnél egy hozzád

illő kócos kis banyára mivel a perverzióról sokáig nem is tudtam érett fejjel pedig undorodtam

nyilván hiányos neveltetésem miatt a tanulatlan képletektől persze ez a szellemi futam is mára

már régen megdőlt s mint megannyi vének vágyak helyett csak csúnyán beszélek meglepődve

hogy előjött az erotika absztrakt hozománya mint egy jellegzetes út amelyen elválik a valóság

igénye és annak égi mása hol a szem rebben csak némi kis kukkolásra de már kerülöd a próbát

de nem is ezen az ártatlan csapongáson várod a feloldást a matériához kötődő viszony jobban

izgat mert egykor még különös lázálmokban éltük ki vágyainkat s legfeljebb humor forrásaira

rímeltek az üres zsebek a javak elosztásának történelmi kényszerében az ifjú elme fölényesen

elszenderedett még oda sem lesett ki és mit aprít a tejbe az érdemekben tükröződik-e valamit

a társadalom morális fegyelme vagy mindig mindenen áttör a törtetők borzalmas hada és amíg

a laikus becsületnek örökké kint a valaga reád legyint a kor húzódj odébb te örökös élhetetlen