HIPSTER 1
Bódi Péterhez
Talpas, feles, nyeles, literes,
tekert, sodort, vett vagy vicces,
nem tökmindegy? Végül is egyre
megy. Kapaszkodók minden
helyzetben. Mert a léleknek
támaszkodnia kell a testre,
aminek azt megtartani egy
addikcióba kapaszkodva
sokkal könnyebb.
HIPSTER 2
Hogy érettségi után mindenki milyen
felszabadult. Egy gimis ballagáson
harapni lehet a szabadságot. Amolyan
desszert gyanánt, négy-öt évnyi „tanulás”
után. És az a nyár. Egyszerre utolsó és első.
A lehetőségek, mint az izzadt kamaszokból
álló sor, véges.
Államilag finanszírozott okájé, ingyen
élés egy évig. Bárki bármit választ, az
újdonság erejével hat. Nem kelt fel egy
darabig az ájfon csengőhangja. És nem lesz
többé tele egy füzet kötése sem letépett
körömdarabokkal tele, mint Egerszalókon
a sóhegyek.
És tini magazinokat HVG-re váltva
végtelen hosszú flekkekben sulykoljuk:
bárcsak ne kellett volna a hátizsákot a
sóhegyről ledobni. Az élet könyvei, tollai,
cuccai most nehezebbek, mint bármikor
máskor az iskolás holmik. A súlytalanság
múlandó röpdoli.
AGYMOSÁS
Természetbarát kefével dörzsölném le
a bio vért. Megtisztítani, amit más koszolt
össze. Magas hőfokon mosnám ki, kétszer
is. Fertőtleníteni, amit más fertőzött meg.
Egyesével nézném át az agysejtek közötti
repedéseket, amikben más ejtette el apró
tárgyait. Kulcsot, ékszert, zsebkönyvet.
Tisztítóba vinném, vegye le más a mások
által cipelt el nem múló szennyeződéseket.
fotó: Czope Anna