HIPSTER 1

Bódi Péterhez

Talpas, feles, nyeles, literes,

tekert, sodort, vett vagy vicces,

nem tökmindegy? Végül is egyre

megy. Kapaszkodók minden

helyzetben. Mert a léleknek

támaszkodnia kell a testre,

aminek azt megtartani egy

addikcióba kapaszkodva

sokkal könnyebb.

HIPSTER 2

Hogy érettségi után mindenki milyen

felszabadult. Egy gimis ballagáson

harapni lehet a szabadságot. Amolyan

desszert gyanánt, négy-öt évnyi „tanulás”

után. És az a nyár. Egyszerre utolsó és első.

A lehetőségek, mint az izzadt kamaszokból

álló sor, véges.

Államilag finanszírozott okájé, ingyen

élés egy évig. Bárki bármit választ, az

újdonság erejével hat. Nem kelt fel egy

darabig az ájfon csengőhangja. És nem lesz

többé tele egy füzet kötése sem letépett

körömdarabokkal tele, mint Egerszalókon

a sóhegyek.

És tini magazinokat HVG-re váltva

végtelen hosszú flekkekben sulykoljuk:

bárcsak ne kellett volna a hátizsákot a

sóhegyről ledobni. Az élet könyvei, tollai,

cuccai most nehezebbek, mint bármikor

máskor az iskolás holmik. A súlytalanság

múlandó röpdoli.

AGYMOSÁS

Természetbarát kefével dörzsölném le

a bio vért. Megtisztítani, amit más koszolt

össze. Magas hőfokon mosnám ki, kétszer

is. Fertőtleníteni, amit más fertőzött meg.

Egyesével nézném át az agysejtek közötti

repedéseket, amikben más ejtette el apró

tárgyait. Kulcsot, ékszert, zsebkönyvet.

Tisztítóba vinném, vegye le más a mások

által cipelt el nem múló szennyeződéseket.

fotó: Czope Anna