Teremtődik a szomjúság,
mint apokrif sósság.
Ahogy a sötétség és a jóság.
A két agyfélteke között átvágják.
Mint a múltban a gondolat ágyát.
Kivájták.
A tojássárgáját kipottyantja a kéz
egy másik létbe.
Majd a citromfacsaróba hull a mag.
Nincs vége.
Ami kedvtelés. Csak az lesz élet.
Valahogy így mesélte a könyv,
ami magától kinyílt, s a szemhéjam alatt.
A kék szótövek alatt meghalt a Mag.