Kántor Zsolt

 

 

A Mátrix arcai sorozatból

Hagyjuk a kitenyésztett humanizmust. Az elefántcsonttorony a gyengék világa. Tessék

radikális operát írni! Radix a gyökér. Gyökérkezelést csinálj, barátom. Ami annyit tesz, hogy

kiölöd az idegeket a dallam testéből. Kicsit érzéketlenséget kell mímelned. Hogy ne

gondolják cinizmusnak a crescendó attitűdöt. Ne érezzen fájdalmat a cselló, ha leinti a

dirigens. Akarja a hatalmat a hárfa! Dübörögjön a dob. Repüljön a cintányér a publikum felé.

Persze csak virtuálisan, hologram köntösben. A gesamtknstwerk színpompáját mutasd be,

örömben, dicsőségben és gőgben! S az utolsó pillanatban robbanjon széjjel, akár egy

kézigránát. S érezze a közönség, hogy verejtéket okádnak a kották. És vér ömöljön a

szaxofonokból. Hormon az oboából. S hatalom legyen a hegedűkben, a fuvolákban! Mert a

szellemvilágban nyár van! Öregem! Ébredj fel! Most is szunyókálsz, ahogy beszélek Hozzád.

Nem érted, hogy küldetésed van? Elválasztott a Te Istened egy feladatra. Úgy fogalmazom a

célt, mintha a te szókészletedet használnám. Érezd magad Sámsonnak, Dávidnak, Mózesnek!

Vágd homlokon a zenéddel Góliátot. Szúrd szíven a szájhőst! Mutasd be a hatalom monumentális természetét!

A grandiózus omnipotenciát. Különben senki nem fog emlékezni a műre, amit csinálsz.

Bár vonakodik a világ! Megérett a színpad. Erősebb énem int ma.



SZÓKRATÉSZ LEVELE ISTENHEZ

A kommunikáció zajként övez.

Összeforrás és szétválás váltja egymást.

A szájharmonika és a tangó a nagybőgőt csókolják.

Csukódás és szétnyílás.

Egymás sarkába harapnak a hangok.

Szó-nemzés. Gally-oltás.

Akár a rügy csókja a reggelbe.

Egy bibe gyűrött lapjait hajtogatja keresztbe.

a hajnal. A pirkadat kerekded –

Akár a bordal.

Lapozgat a sziromhártyák között a pára.

Majd jön egy méh, és szinte belefullad.

Úgy habzsolja az ámbrát a drága!

A végsőkig belsővé akarja tenni magát.

S annál inkább kívülre kerül.

Mert megeszi, ahová megérkezne

Kiszökik a lét-módból a pillanat-derű.

Búgócsiga a látvány.

Pörög a betű-szoba közepén az ármány.

Majd eldől egy állvány.

S rezeg a dolog, a pecsét s az ég.

Jöjj el, Örökkévaló! Mert meztelen az ég.




PAPIRUSZ KONTRA PERGAMEN

 

Humanizmus

 

Vékony szeletekre hasogattam a papirusznád szárát,

egymás mellé illesztgettem a csíkokat,

utána harántirányban még egy réteget préseltem rá.

 

A pergamen fiatal bárány, kecske, tehén vagy antilop

bőréből készült, minél zsengébb a bőr,

annál kiválóbb a tekercs. A vellum, a legvékonyabb

írólap, állati magzat bőrének lenyúzása által.

 

Volt egy-két abortusz, mielőtt nagy művek születtek.

 

A pergamen tartósabbnak bizonyult, mint a papirusz,

ezért ebből készült az első bibliai megilla.

A Codex Sinaiticus 730 lapból állt,

ehhez hétszázharminc bárányt  kellett levágni.

 

Horribile dictu, mennyi vért kellett ontani

egy könyvtár megtöltéséhez.

 

Ma a rongyból készült papír igen humánus eljárás.

 

Ennyivel silányabb a mostani kultúránk.