A Mátrix arcai sorozatból
Hagyjuk a kitenyésztett humanizmust. Az elefántcsonttorony a gyengék világa. Tessék
radikális operát írni! Radix a gyökér. Gyökérkezelést csinálj, barátom. Ami annyit tesz, hogy
kiölöd az idegeket a dallam testéből. Kicsit érzéketlenséget kell mímelned. Hogy ne
gondolják cinizmusnak a crescendó attitűdöt. Ne érezzen fájdalmat a cselló, ha leinti a
dirigens. Akarja a hatalmat a hárfa! Dübörögjön a dob. Repüljön a cintányér a publikum felé.
Persze csak virtuálisan, hologram köntösben. A gesamtknstwerk színpompáját mutasd be,
örömben, dicsőségben és gőgben! S az utolsó pillanatban robbanjon széjjel, akár egy
kézigránát. S érezze a közönség, hogy verejtéket okádnak a kották. És vér ömöljön a
szaxofonokból. Hormon az oboából. S hatalom legyen a hegedűkben, a fuvolákban! Mert a
szellemvilágban nyár van! Öregem! Ébredj fel! Most is szunyókálsz, ahogy beszélek Hozzád.
Nem érted, hogy küldetésed van? Elválasztott a Te Istened egy feladatra. Úgy fogalmazom a
célt, mintha a te szókészletedet használnám. Érezd magad Sámsonnak, Dávidnak, Mózesnek!
Vágd homlokon a zenéddel Góliátot. Szúrd szíven a szájhőst! Mutasd be a hatalom monumentális természetét!
A grandiózus omnipotenciát. Különben senki nem fog emlékezni a műre, amit csinálsz.
Bár vonakodik a világ! Megérett a színpad. Erősebb énem int ma.
SZÓKRATÉSZ LEVELE ISTENHEZ
A kommunikáció zajként övez.
Összeforrás és szétválás váltja egymást.
A szájharmonika és a tangó a nagybőgőt csókolják.
Csukódás és szétnyílás.
Egymás sarkába harapnak a hangok.
Szó-nemzés. Gally-oltás.
Akár a rügy csókja a reggelbe.
Egy bibe gyűrött lapjait hajtogatja keresztbe.
a hajnal. A pirkadat kerekded –
Akár a bordal.
Lapozgat a sziromhártyák között a pára.
Majd jön egy méh, és szinte belefullad.
Úgy habzsolja az ámbrát a drága!
A végsőkig belsővé akarja tenni magát.
S annál inkább kívülre kerül.
Mert megeszi, ahová megérkezne
Kiszökik a lét-módból a pillanat-derű.
Búgócsiga a látvány.
Pörög a betű-szoba közepén az ármány.
Majd eldől egy állvány.
S rezeg a dolog, a pecsét s az ég.
Jöjj el, Örökkévaló! Mert meztelen az ég.
PAPIRUSZ KONTRA PERGAMEN
Humanizmus
Vékony szeletekre hasogattam a papirusznád szárát,
egymás mellé illesztgettem a csíkokat,
utána harántirányban még egy réteget préseltem rá.
A pergamen fiatal bárány, kecske, tehén vagy antilop
bőréből készült, minél zsengébb a bőr,
annál kiválóbb a tekercs. A vellum, a legvékonyabb
írólap, állati magzat bőrének lenyúzása által.
Volt egy-két abortusz, mielőtt nagy művek születtek.
A pergamen tartósabbnak bizonyult, mint a papirusz,
ezért ebből készült az első bibliai megilla.
A Codex Sinaiticus 730 lapból állt,
ehhez hétszázharminc bárányt kellett levágni.
Horribile dictu, mennyi vért kellett ontani
egy könyvtár megtöltéséhez.
Ma a rongyból készült papír igen humánus eljárás.
Ennyivel silányabb a mostani kultúránk.