Ábrahám Erika

nem mostam ki a törölközőt amit
otthagytál a fürdőszobában
idegen testek párolgása közt
így megy hónapok óta
előled abba burkolózom

várom fürdés után csorogjon
rólam a vágy a szennybe
cseppenként gördül bőrömön
fázásig állok így ez maradt
hámsejtjeink szeretkezése
nézem a vízköves csempét
szemeddel látom vajon a másik
asszony miféle foltokat rakott
beléd voltam-e pillanatra más
ma szinte vág a fény kiterítem
szigorúan lehetetlen akár a várás
nincs megbánásnyi szürkesége sem
csak nedves foltom halványul
éber télben fölszáradt ölelésed


senki vére

bekormozódás rémület volt
már régen nem játék vak indulat
kihívó kéjjel gyötrő ajándék
hogy megérdemelném a fiadat

nem menedékes simaságon
megnyert asszonyi biztosíték
lehessek átemelője egynek
sejtésed bennem folytatódjék

forgasson át negyvennyolc évet
érted elbírjam bennem testesül
meghasonuljak mindenemmel
járjuk végig emberes emberül

szakadj ki majd belőlem általa
vagy legyek otthon lenni bátor
- senki vére se moshat át – ha
megérkeznél a futkosásból