Gömöri György

Azok a lomha, forró nyári délutánok
amikor csakis fagylaltozni volt kedve
a ráérős fiúnak, aki el-elballagott


egy olyan házhoz ahol a nyitott ablakból
ujra meg ujra kiszüremlett a tétova Für Elise
vagy egy korabeli lagymatag álnépi sláger
míg a csatornák bűze gőzölgött minden utcasarkon
– felfütyült ilyenkor a fiú az egyik emeletre
hogy megkérdezzen egy lányt „Nem jössz ki a Palára?”
– Akkor még nem volt sem tévé, sem szenvtelen Fészbuk
a gyerekek hittek a tiszta friss levegőben
meg abban ha felnőnek jobb lesz ez a világ
és nem kell megint aknamezők vagy félelemből font
kerítések mögé húzódni vagy duplazáras lakásban izzadva remegni