Baranyi Ferenc

A fa sírkő mellől is ég felé tör,
de nem szakadhat el a gyökerétől.

Holtakból is táplálkozik az élet
erein át a fa gyökérzetének.

A foszló test jó táplálék a fának –
élősdije az élet a halálnak.

Ne fintorogj, a rothadást ha érzed,
mert létforrássá válhat az enyészet.

Rügy, majd virág, majd zöld levél az ágon:
gyönyörűszép győzelem a halálon.


Nincs pusztulás. Ne rettegj hát a
végtől. A fában folytatod, mely ég felé tör.

Tranzit

Valaki jön az éjszakából,
elébe visszhangzik a távol:
az eddig megtett út mögötte.
Szembeszél húzza már előre.


Hova jutott be? Hova lép ki?
E hely végállomása néki?
Vagy csak kietlen pihenőhely,
hol elidőzni is erő kell?


Valaki jött az éjszakából,
éj-űzte, éj-takarta vándor,
s újra kilép az éjszakába.

Visszhang előtte és utána.