Baranyi Ferenc

Már nem vetem meg.
Már csak szánom őket.
A megvásárolt együttműködőket,
a megfélemlített hunyászkodókat,
a lankadatlan buzgalmú nyalókat.

Szánom őket, mivel infláció van:
harminc ezüst nem összeg euróban,
a megfélemlítők is berezelnek
s szaros hátsón kisiklanak a nyelvek.

A megvetés nem mindig megalázás,
dacot szülhet, a rosszért hős kiállást,
de megbélyegzett lesz a szánalomtól,
ki hitványságát mentegetve hódol.

Elkeserít az elprédált jövendő,
túl sok a szánandó, a megvetendő,
én már az Úristent csak arra kérem:
ne hagyja, hogy megútáljam a népem.

 

Megindító

„Egy rossz költő mily megindító.”
/Kosztolányi Dezső/

Lehet a rossz költő szánalmas is,
szomorú ember, mert sikert sosem lát,
igéi nem juthatnak messze, hisz
mankóval sem nyerő a sánta versláb,
ott kuporog hát sok fals zöngemény
nemzője a líra illemhelyén.

Lehet hatalmas is, ha megteszik
államtitkárnak például szegényt,
siet alázni pályatársait
zsigeri gyűlölsége foglyaként.
Lehet gigászi méretű a dölyfe:
óriás-pózban szánandó a törpe.


Stoptáblák

„… becsületesnek lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.”
/Shakespeare: Hamlet/

A hamleti számolás szerint
egy tízmilliós nép
ötezer becsületes emberrel
dicsekedhet tehát.
Kerekes Laci
/aki becsületes vonalvezetéssel,
szelíd és szigorú színek
tisztességével
igyekezett világossá tenni
az alaposan összekuszálódott
irányvonalak közt
a becsületvesztés nélkül
járható útvonalat/
holta után is
benne van ebben az ötezerben.
Mert vonalai és színei
jelenleg is munkálják
az ember törekvését

„a jóság, a szeretet
felismerésére,
igénylésére és
viszonzására”.

Minden egyes műve
stoptábla
a gyalázatba vivő úton.

Hogy a hőkölés
népe jól torpanjon
végre.

És ne hozzon szégyent
– mindjárt az elején –
az új ezredévre.