Szigeti György

 

Nevével hányszor visszaélnek
politikusok, papcsibészek?!
Istenfélő anyám imája
minden nap hozzá szállt, hiába


érezte, hogy őt vagy nem hallja,
vagy másokkal van elfoglalva
az egek ura, igazságos,
de figyelme kissé hiányos.


Anyám belátta, várni kell,
hogy előtte a sor majd csak elfogy,
s hozzá fordul az örök isten
akkor is, ha sok kedve nincsen


nyomorúságokkal vesződni,
védőhálót szegénynek szőni,
eredményesebb gazdagokkal
üzletet kötni, mint azokkal,


akik a reménnyel beérnék,
van vagyonuk; az igaz érték
szenvedés, amíg tart az élet,
nem száll hozzá vissza a lélek.


Az isten ezt is megoldotta,
nem kellett neki hozzá kotta,
anyám lelkét is visszakérte,
s közöttük immár szent a béke.

Arcképem alá


Öreg vagyok. A homlokom
magasodik, mint a halál.
Arcomon tenger bukik át.
A nagy játék vesztésre áll.


A nyírfa erdő elmerül,
úsznak a fehér kérgű fák,
világosabbak álmaim,
nyilvánvalóbbak a csodák.


Nincs messze már a hatvan év,
nincs messze már a kétezer ,
még most is hajlok arra,
hogy végképp beérjem ennyivel.


Az élet szép volt, különös,
hogy épp én írom s épp ide,
aki mindenért meglakolt,
soha nem vitte semmire.