Báthori Csaba

Esik, percen az égbolt hidrateste,
esik, palákon pisztrángok ezüstje,
esik, senki nem gondol az esőre,
mindenki inkább szárazon repülne.

Iszkol esőcsepp fejbúbtól a lábig.
Üresen dörömböl, ami hiányzik.
Jupiter van itt, s amit ad, ajándék.
Egekből függő vízözönnel ámít.

Ernyők alatt most embert jó kerülni,
öt percig collstok gázlólábon élni,
hajlott cövekként kurtán kóborolni.

Varrógép tűje, most olyan a lépés.
Két eresz között az út csak egy öltés.
Hallgatott az ég, s a vízzel dalolt is!