Báthori Csaba

Nem, nem mindenki senki, aki nincsen,
mert nem minden halott öli meg a
szellemet. Előfordul, hogy az isten
kétszáz év múlva teremt, és fia

csak annak jön el, ki nem létezik
ma még. Mert aki egyszer élt, vagy egyszer
sem, az mind visszatérhet hajnalig,
és megvalósul agyadban ezerszer.

Szíved egy világ, de nem tudsz kinézni
távolabbra, - szíved ezért teher.
Magasság s szakadékok mámorában

épp boldogságod magja hullik el.
Mondd: megégek, ha messze ránt a szárnyam,
vagy ha csak itt a földön tudok élni.

Elveszett Paradicsom

Nem szokom meg, hogy téged a tökélyért
elcseréljelek, bár ő a magánynak
ködéből integet s te látható vagy.
Egy léte sincs, ki nem egy másikért élt.

Míg meg nem értél, forrónak tekinted
a hullámot, mely legmesszebb, a legszebb
partra sodor. Pedig csak ott születhet
meg az örök álom, hol a tereknek

forgása csillapul, és nem kecsegtet
igazsággal se szerelem, se szépség.
Álmodom, hogy hideg telek idézzék

az elveszett paradicsomi kertet,
hol magány nélkül kaptuk a tökélyt
s kettesben énünk véget sosem ért.

Egyedűl nem leled meg

A gonosz van, a jót ki kell találni.
A pillanat, mikor a semmi felsül
s mikor a némaság zajra válni
igyekszik, vagy átkaid mindenestül,

váratlanul áldás nyelvét beszélik,
akkor látod: nem egy pontban virágzik
a világ, és ami felér az égig,
semmibe vett, hitetlen szívben állt itt.

Most csak temetők intenek, hogy egy tér
szed össze majd halandót, halhatatlant.
Pedig míg világosban össze nem fér

az emberi faj, senki nem szabad.
És aki istenre egymaga bukkant,
az boldogságban boldogtalanabb.


Képek és tükrök

Ahogy az ősz él sárga levelekben,
tenger a folyamban, nyár a tavaszban,
ahogy áldás haragban láthatatlan,
s egyesekbe szétköltözött az isten,

úgy őriznek képek helyett a tükrök.
A gyümölcs akkor ért meg, ha lehullott,
s mert sosem érnek össze itt a partok,
fegyelmezik végtelentől öröklött

hullámaikat s kétes életünknél
hosszabb életről boldogan mesélnek.
Te minden vagy: tavasszal nyár és ősz, tél,

szerelem helyett minden, mit a lélek
táplálékul a semmiből kiprésel:
örök időket adsz nekem sötéttel.