Mező Ferenc

I.

Hajnalban

a parkban

hajléktalan

kakál,

a fém daru

szobrot szanál,

arrébb

tán’ tüntet még

néhány rend-

védelmi dolgozó?

de kérem szépen,

itt éppen

ezer éve leállt

a nagykohó!

 

II.

Fejük felett

Boldogasszony Anyjuk

és Nagy Vezérük

festménye lebeg,

népét a papja

becsapja,

 

Jónás Ninivében

kezét a szájra

tapasztja.

 

III.

 

A részeg asszony

támolyog, vetkezik,

vádaskodik veszekszik,

elrontott életéért,

a befüggönyözött lakásban,

megtört bútorok között,

mert egy alkoholista nőt

csak egy iszákos férfi

nem tud elviselni.

 

 

IV.

Szétázik,

mint könyv az árvízben,

elég,

mint könyv a máglyán,

pépesedik,

mint könyv a zúzdában,

penészedik,

mint könyv a pincében,

magától pörgeti lapjait,

mint könyv az elhagyott

végállomáson,

porrá lesz,

mint könyv a Szaturnusz

gyűrűjében.

 

V.

A lila harisnya szétszakad

és ledől az elefántcsonttorony,

itt állunk pőrén és

rettentő szabadon.

 

 

VI.

Egy agg tömeggyilkos

oly megható, míg

tolókocsijában

csövekkel preparálva

ártatlanságáért ágál.

Hosszú, kispolgári éltet élt,

mint a szadisták általában,

hisz ölés közben a szervezetből

távoznak az egészségre káros

salakanyagok: „ A gyilkolás

fél egészség!” – ezért véres

válságok idején majd a

kivételezetteknek, mert

megérdemlik a kényeztetést,

tisztító embertor túrákat szervez

a nemzeti élmény- és welneszipar.

 

VII.

Auschwitztől Szebrenicáig

e kopár táj kihűlt halotti ágy,

de húscafatos zombi, feltámad

rögén újra pusztító vadállati vágy,

csak tüntető tiltakozásod:

bolond majális, vigyor- álca,

felizzhat alatta a hóhér s áldozat

vérfertőző románca!

 

VIII.

Messze van már

Európa,

ne hallgass a

higgadt szóra!

Ég a zászlód,

vész a hazád,

mintha hátulról az anyád,

meghágja a múlt

a jövőd.

Feldúlva járd

a temetőt!