Juhász Ferenc

Lehettem volna kőműves,

lehettem volna gyári munkás,

s vacsorám híg krumplileves,

reggelim száraz palacsinta.

 

És voltam napszámos, kőműves,

pamutfonodában munka-éjjeles,

szűk bérért kártoló-mindenes,

s tántorogva mentem a vonatra.

 

Reggel a gyári lányok, asszonyok

szája rózsarúzs, szemükben arany-horgonyok,

nézésük lágy mindenség-halrajok,

s orrtövükig gyászkaréj az éjszakától.

 

És ásítoztak, csipogtak, mint a veréb-had,

a kocsmapultnál, a plafon gerenda bordái alatt,

s nyalták a málnafröccsös hideg vérpoharat,

s ment haza a tündér-nyáj, a szoptatni, szeretkezni bátor.

 

Én falusi fiú voltam, mindig elvágyódó, mindig szegény,

éltem a társadalmi lét tüdőbeteg peremén

és minden szép volt akkor, ifjúságom holdas éjjelén,

a búcsú, a hajóhinta, a ringlispil, céllövölde.

 

Az Úrnapja országúti virágszőnyege, a tölgylomb-sátrak,

a búzaszentelés, a rezesbanda, a nősember-bál, vigyáztak

rám az erdő szarvasai, a tónádas rókái, a bagolyarc lázak,

az asszonyhasak köldökrózsái, mint kis fánkok a szeméremszőr fölé tömve.

 

Tudtam, hogy más leszek! Mert ifjú-hím

szívembe döfött vad fullánkjával a gyönyör-kín,

mint gubacsba a darázs a nemzés-vágy napjain,

a villámvágy cikkanás, mint asszony-megfoganás.

 

Ifjú vad szívemben, mint női méh érett szép petefészke

mélyén a lét-kezdet petesejt a készülődő magzat-ébredése

megfogant a szó-szerelem nyári gyümölcs-érlelése,

s nőtt a test, nőtt a szerelem-nyál testből-kizuhanás.

 

S lettem, mint csikóhal-apa, az anya-megfordított természet!

Hím csikóhal-apa, a csikóhal-kristálykastély szent szülészet,

a kristályhús kérdőjel-bordás, kristály koronás lebegő enyészet

aki hasába fogadja, mint nyitott szájba az asszonyi petehalmazt.

 

Hassal egymáshoz fordulva tapadva átömlik a nőből a férfitestbe

a peteláva, s lebegnek csikófejjel, kristálycsigolya farok-csigaházat

tekerve s az apa szüli meg az átlátszó magzatokat szétrepedt hasát föl-

emelve s zuhog a kristály-kastély állatvirágból a fehér gyöngy-tejút!

 

S én tudtam szívemből szivárvány született, hűség-varázs

s verssé lesz tőlem minden jelen, jövő, múlt, fallikus elfakadás,

és írja és hordozza hitemet ez a testemre terített mindenség-palást.

És csak a halál lesz belőlem a végső elcsöndesülés-kiút!