Dante Pokol című canticájának fordítását 2011-ben fejeztem be, a következő évben meg is jelent. Nem állt szándékomban folytatni a dolgot, pedig tudós italianisták kara buzdított: ugorjak neki a Purgatóriumnak, majd a Paradicsomnak is. Bibliai mondattal védekeztem: a lélek kész, de a test erőtelen. Öreg ember vagyok, a hátralévő – rohamosan zsugorodó – időmben kicsi a valószínűsége annak, hogy el tudnék érni a Commedia végére. A kórus azonban nem csitult el s ez – bevallom – nem esett rosszul. Végül kompromisszumos megoldás született: Simon Gyula barátom, a kiváló műfordító, egykori egyetemi társam lefordította a Paradicsomot, 2014-ben meg is jelent. Megegyeztünk, hogy a Purgatóriumot megcsináljuk – felesben. Én lefordítom az első tizenhat éneket, a többit Gyula.
Vízitündér a tóban. Pillantása
a sötétlő vizekből is kifénylik,
beleragyog a roppant éjszakába
s győzelmesen sugárzik fel az égig.
hogy az a kis verselektron mely pulzál a mindenségben olykor vissza fog hívni egy petitre vett
lábjegyzet erejéig ám fékezett hiúságom már régóta nem ér az égig satuba fogja az alkati mély
Gólya kelepelve
Kuvik burukkolva
Hallik a cellába
Towerbe bebukva.
Szavak
szegélyén űzve szállunk,
s körülsikongnak kóbor szelek.
Messzi,
kék tengerek kék szemébe nézek,
mert itt fekete Hold süt,
s barna felhők közt
pirultan égek.
Sarló alatt feljajdulnak ráncos
muharok. Az alkonytól véres lesz a
kapanyél. Így vonszolod a napokat,
nem kérsz kegyelmet, megfizetsz
minden elharapott szóért.
1439
Na és, ha szeretlek? Na és, ha szerettél?Akkor is itt hagytál. Akkor is elmentél.
És ez megtörtént már minden évszázadban
Sokféle korban és vérben, fagyban, hadban.
