DANTE: PURGATÓRIUM II-III. ÉNEK

Dante Pokol című canticájának fordítását 2011-ben fejeztem be, a következő évben meg is jelent. Nem állt szándékomban folytatni a dolgot, pedig tudós italianisták kara buzdított: ugorjak neki a Purgatóriumnak, majd a Paradicsomnak is. Bibliai mondattal védekeztem: a lélek kész, de a test erőtelen. Öreg ember vagyok, a hátralévő – rohamosan zsugorodó – időmben kicsi a valószínűsége annak, hogy el tudnék érni a Commedia végére. A kórus azonban nem csitult el s ez – bevallom – nem esett rosszul. Végül kompromisszumos  megoldás született: Simon Gyula barátom, a kiváló műfordító, egykori egyetemi társam lefordította a Paradicsomot, 2014-ben meg is jelent. Megegyeztünk, hogy a Purgatóriumot megcsináljuk – felesben. Én lefordítom az első tizenhat éneket, a többit Gyula.

amnesztia 

amikor indulatosan csípőből tüzelnek mindig meglep hogy a lét finom rétegezettségét elkerüli még az

okosabbja is a mozdulatok mögött ostobán mocorogni kezd valamilyen kezdetlegesen kajla hit s

zuhog a vélemények egydimenziós világa a gondolkodásra legalkalmasabb közelítő

éjszakába hol végképp nem mindegy paraszt vagy másság szövegezi görbe ujjaival a másnapi bibliát

CSAK HANG MARAD

Miért állnék meg, miért?

A madarak elszálltak

kéklő távlatok felé,

a láthatár függőleges, függőleges,

a mozdulat lövellés-szerű,

A szépség kiszabadítása az anyagból

Az öntudat, mint lebeszélt idő. Holdtölte.

A Nap a hegyet porszemnek látja.
Kimossa a varratokat a dombok közül.
Elnyeli a forrásokat az írás.
Csurog az emlékezeten át az aranyló latyak.
Azután álmodni lehet róla és kipihenni.
S ezt a megérkezést legalább százszor próbálja ki.

ámít

gyerekkoromban valahonnan volt egy nagy kockás füzetem s mivel a recsegő rádióban a sport

eredményeiből naprakész szerelem született s a totó édeskés szirénhangjai mákonyos tizenkét

találatokról szóltak melyeket csekély eséllyel megjátszani persze csak ebben a füzetben voltak