Emlék-Arany (verspróza)

Kitüntetés volt szeretete! Olyan fénytócsa, forró aranykorong, mint az erdei tisztásokon. A napfény arany-pupillája a zöld erdő-szemgolyóban. Gyermekés ifjúkoromban mindig az erdőket jártam: télen, tavaszon, nyáron, ősszel. Herékig sülylyedve a fekete, hullámos, vagy sík, mohás rács-özön közti hóban, amely olyan volt, mint egy lóvakaró vaskefe, többszáz cellás fehér légyszem, albínó szem-mosolyszigorúság, aztán lett a kibomlás zöld növény-füleiből, őzfüleiből mennymagasság ajándék, aztán lettem a zöld lombhas felnőttségre készülő magzata, aztán fürödtem pirosában, vörösében, bíborában, skarlátjában, szilvakék bőrű, vörös-narancsbelsejű húsában, őrület-vörösében, mint egy óriás, bordás habzó vérrel, Istenvérrel telt kádban.