(szino)líra
torzószótár
torzószótár
amióta
Aczél Géza
egész életemben igazából csak az avar zavart mivel törékeny alkatommal vonszoltam magam
után hosszú évtizedeken át a múlás képzetét s bár aránylag gyorsan oldott csalódásokkal némi
szegénységgel s beteljesületlen vágyakkal a maradék idő sem volt egy vidám képregény apró
praktikákkal az értelmetlenül sodródó lét hullámait lélekben leszabályoztam mikor a szürkült
Post Focus
Rajnai Attila
I.
Forgatom életed filmjét
élesen látszol a középpontban,
körötted elmosódnak a vidámpark
fényei, a premier plánban felnevetsz,
ahogy a vattacukor rátapadt a szádra.
Ezt persze utólag szinkronizáljuk
majd, hál’ Isten, több csalás nem kell.
Aztán minden kihuny, a wurlitzer surrog,
a félhomályban vadul rázod fürtjeidet:
vetkőzős jelenetről szó sem lehet.
Virtuális igazság: eső
Kántor Zsolt
Zivatar Blues
Szótövek a park fái alatt. Egy cipőkaparónál lefejti a sarat. Nem tűnik munkának.
Az idősíkok most egymástól elválnak. Összepréseli az idő a színeket. Minek a tett, ha gondolkodik a szöveg?
Indul a recepció-járat. Az agy impressziókat követ. Minden pillanatot megcímkéz s elnevez.
Egyik lesz az Elbocsátott Buszmegálló, a másik a Félreértett Csendek.
Indul a recepció-járat. Az agy impressziókat követ. Minden pillanatot megcímkéz s elnevez.
Egyik lesz az Elbocsátott Buszmegálló, a másik a Félreértett Csendek.
Összefonódnak ezzel-azzal. Szinte szünet nélkül mennek. Mintha szöveghelyek esnének az
égből. Vidámabb lesz a cseppek ízétől. Ma nem kell a kávé, nem kell a szesz. Csak a zúgás, vibrálás. Sokféle nesz.
