Az Időnek mélyén

WOLSEY, 1529

Gólya kelepelve
Kuvik burukkolva
Hallik a cellába
Towerbe bebukva.

Szavak szegélyén

           – a hiányzó Ady –

Szavak

szegélyén űzve szállunk,

s körülsikongnak kóbor szelek.

Messzi,

kék tengerek kék szemébe nézek,

mert itt fekete Hold süt,

s barna felhők közt

pirultan égek.

Vonszolod  

Anyám könyvéből

 
Sarló alatt feljajdulnak ráncos
muharok. Az alkonytól véres lesz a
kapanyél. Így vonszolod a napokat,
nem kérsz kegyelmet, megfizetsz
minden elharapott szóért.
 

áltat