Vezeklő

Milyen lesz résekbe húzódni vissza?
Milyen bepréselődni szűk helyekbe,
ahol tered olyan kicsinyke, mintha
tested betöltené: ne tudj semerre
moccanni sem. S a fal, mely úgy szorítja
parányi lényedet, hogy már lehetne
határaiddal egy. Járni teremről
teremre: álmodod csupán vezeklőn.

Szerelmes vers

A bevásárlóközpontban álltunk.
Egy olcsó bort néztél, én azon agyaltam,
hogy írnom kellene valami szépet végre rólad,
ha már két éve lassan, hogy velem élsz.

két sudár comb között

bele akartam halni a hosszúcombúba
de persze nem haltam bele
s nem bosszú volt sem tévedés csak
kívánság épp hogy eljátszottam vele

Rajzok

Miként a Nap valami törzsi régi
ábrán vagy gyerekkéz rajzolta képen,
számlap, melyen lassan léptetve méri
a percet parányi gép, s mint az érben,
dobol a vér, Napunk istene nézi
e kortalan áramlásnak a véges
végtelenét; bár e körforma itt csak
heges seb, ág, melyet emléke ringat.

Nincs pusztulás

A fa sírkő mellől is ég felé tör,
de nem szakadhat el a gyökerétől.

Holtakból is táplálkozik az élet
erein át a fa gyökérzetének.