Tamási Áron Ábel című remekművében, ebben a feledhetetlen, szép regényben a regény gyermek-hőse, Ábel egyszer csak elkezd sírni. Amikor megkérdezik tőle, hogy miért sírsz fiam, Ábel azt feleli: „azért sírok, mert nekem is van édesanyám”.

Bővebben: Vallomás a Hazám-díj ünnepén (verspróza)

Megkerülhetetlen az önérdek.
Ott áll a jóság útjában.
Időnk értelmetlenné válik,
számlák kiegyenlítésére pazaroljuk.

Bővebben: Gyomok

ARTIS JUS

Sírj, utas
s úti sarj:
sújt a sír
s tusa. Írj!

Bővebben: Magán-karma (anagrammák)

Székely Magda emlékére

Sikerült megszöknie végre.
Hetvenegy évig húzta el
s világtalan önkívületbe gyűrte,
hogy nem halt meg övéivel.

Bővebben: Nem istenfélelem

A foglyokat elhajtották Budáról.
A falu üres. Néha még
egy-egy lövés hallatszik. Csupa csillag
s úgy szikrázik az ég,

Bővebben: Részvétlenül

De szép is volt, amikor az erős, büszke
négyhuszonnégyesből kiszakadt a gőz,
s a hatalmas mozdonyjószág alatt
mint felhők, puha vatta, hóvihar,
úgy kavarogtak a párák,
s tán – valami reszkető légpárnán –
siklik tovább a fák fölé,

Bővebben: Vén mozdony Aszód állomáson

Békebeli magyar emlékek,
álmok, ábrándok, átkok

Bővebben: Régi képeslapok Abbáziából 1914

Feledhetetlen Barátom, Hovanyecz László oly tiszta volt és mosolyosan egyszerű, mint a patakcsobogás. Nagy tó mellett nőttem fel. A tavat széles patak kerítette, hogy legyen hol ringjanak a bárkák, amiknek az oldala olyan kerek fénygombokból állt, mint egy repülőgép-ablak, ezek az olajjal bekent bárkák a tavat övező nagy patak vizén. Ezekbe a lukacsos oldalú fekete csónaktestekbe kerültek ősszel, a tó lehalászásakor a halak.

Bővebben: Patakcsobogás