Kiss Benedek
Képzelj el egy fát, mi mindig virágzik. Ott áll a Nagy Arborétumban. Levelein az Úr sugara játszik,s egy-egy gyümölcse a földön,mint a szív, mélyet koppan.
Grecsó Krisztián
Összebújva az emlékeddel, testek ölelés után, az idő megcsomósodott tollú vászonbuborék, a halál meg higanyhorgony vagy kurta mozaik láng: elfolyik, és lám, el is lobban egyszer.
Kiss Anna
Azok a vérrel írt határok,
Kassai Franciska
Hát itt vagyok a száműzetésben! Városom megtagadott. Az ádáz pártok vívják csúf harcaik.
Baranyi Ferenc
A gyászvidékből mind többet bejárva szálltunk alább, súlyt görgetők körébe, kik egymást lökdösték előre-hátra.
12. oldal / 21
