Barátunk, Varga Gyula professzor emlékére
Tekintet
A Tekintetet alapító Ördögh Szilveszter közeli barátja, a folyóirathoz és annak munkatársaihoz ezer szállal kötődő Varga Gyula professzor ( (1938–2020) még kézbe vehette azt a kötetet, amely a Hazám-díj odaítélése kapcsán született laudációkat tartalmazza. Életének 83. évében halt meg és szűk, családi körben temették el, munkássága azonban a szélesebb nyilvánosságban is nyomott hagyott.
KÖREINK
Várkonyi Judit
Azt mondják, volt egy különös óra valamikor a világon. Egyesek szerint egy Észak-Angliai kastélyban, mások úgy tudják, Párizsban, a szerelem városában. Acél monstrum volt, hatalmas számlappal, sugara két méter. A nagymutató hegyén egy férfi, a kicsin egy nő lakott. Egész életükben tudták, hogy összetartoznak, de mindig máshol tartottak. Minden órában csak egyszer, egy röpke percre találkozhattak. Szinte meg sem érinthették egymást. A nő ilyenkor mindig szomorúan nézett a férfi után, de fél óra elteltével megfordította a fejét és már nem siratta, várni kezdte.
VÖLGYVILÁG, MERT AZ AUTÓPÁLYÁN TÚL IS VAN ÉLET
Pogány Gábor
Pörög Répa
Pörög a tengelye körül, egyik lábáról a másikra billeg, helyezi át a súlypontját, márpedig az van neki bőven, mármint súlya, s abba nem hagyva Répa pörög körbe és körbe, billegve, mint egy kibillent búgócsiga, amelyik megmarad mégis a pörgésben, folyamatosan jár a maga tengelye körül, masszív és irtózatosan koszos lábai tartják azt a nehéz testet, gépiesen, lépve ugyanoda, körbe és körbe, és a pörgéssel kívül hagyja a világot, sehová nem néz, mert Répa vak.
HATÁRTALAN SZÖVEGELÉS
Bárdos Deák Ágnes
Soha többé nem megyek veled haza! Érted?! Soha!
Zengett az Andrássy. Mint két sumobajnok, a fiú meg a lány kitárt karral, egymásnak feszülve állt a földalattinál. Az egyik hátrált, a másik lépett utána. Rozsban a fogó? Egy tangó ritmusára, kettőt előre, kettőt hátra, az üldöző és az üldözött tánca. A fiú mantrája a menekülő örök retorikája. Soha többé. Érted? Soha.