• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

 

Szép versek, 1944 – elképzelem, milyen lenne. Természetesen, hogy magunk előtt lássam, kísérletképpen felül kell emelkednem bizonyos körülményeken. Mert hiszen bizonyos akkoriban zajlott események folyományaképpen nem minden, amúgy, más körülmények közt közölhetőnek számítható költemény jelenhetett meg a kortárs folyóiratokban, lapokban. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar költők nem dolgoztak volna az 1943. december 31. és 1945. január 1. közötti intervallumban. Nagyon is dolgoztak. Szóval, pusztán a gondolatkísérlet erejéig, vegyük számításba, mit termeltek a magyar költők abban a 366 napban! (Függetlenül az akkor élők és halók szubjektív benyomásaitól, a napok akkor is 24 órából álltak, és 366 nap tett ki egy évet – 1944 szökőév volt, mindössze ennyiben lógott ki a sorból. Akkor is, ha egy-egy nap mérhetetlenül hosszúnak tűnt például egy ütközet vagy akár egy vonatút során, vagy ha, más kortársaknak, a boldog mámorban rém gyorsan peregtek a percek.) Most megkísértett a gondolat, hogy írhatnám úgy, ’esztendőben’, és hogy ’költőink’. De ez az, ami nem megy, esztendőt mondani és írni nem igazán megy nekem, még gondolatkísérlet esetén se, és ami végképp nem megy, az a költőink. Költőim vannak, bizony, vannak költők, akik nekem dolgoznak, a beszállítóim mintegy, nekem költenek. Nem mondom, hogy nem osztozkodok rajtuk, tulajdonképpen nem zavar, ha tudomásomra jut, egyik vagy másik költőmet más is olvassa, sorait mondogatja, füzetbe, papírlapra másolja.
Megmondom, mi zavar.
Amikor egyesek úgy tesznek, mintha mindenkié, a nemzeté lenne ez vagy az a költő, a zsengéktől a kései töredékekig, a remekművek, az antológiadarabok és a nagy művek árnyékában meghúzódó, felfedezésre váró alkotások. Amikor úgy tesznek, mintha a költő, úgy, ahogy van, tokkal-vonóval, vagyis az élet és a mű a nemzet tulajdonát képezné. Mert – hacsak nem tévedek – ezt fejezi ki a ’költőink’. ’Labdarúgásunk’ feljövőben van. ’Irodalmunk’, hát az kérem szépen világszínvonalú.
’Nemzeti tulajdon’. Azt hiszem, 1944-re jött divatba a nemzeti tulajdon. Hogy, mondjuk, van az embernek egy gépkocsija, ahogy Márainak akkor épp volt egy, és a nemzet szól, hogy hoci, kérem róla a gumikat. Vagy vegyünk egy zsidót. A zsidónak a könyveire se lesz már szüksége, átválogatjuk. Weöres Sándor ezt a munkát kapta a nemzettől. Menjen be a zsidólakásokba, és nézze át a könyveket. Mi az, ami a nemzetnek hasznára van, azt válogassa ki, majd küldjük a szállítókat, és nemzeti tulajdonú könyvtárban elhelyezzük őket. Úgyis a nemzettől galád módon eltulajdonított pénzből vette azokat a könyveket a zsidó, ideje, hogy méltó elhelyezést nyerjenek végre. Weöres nem csinálta. Valamiért nem smakkolt neki ez a munka. Hogy a nemzeti tulajdont gyarapítsa. Ilyen finnyás fiú volt a Weöres. Sebaj, ha ő nem is, elvégezte a munkát helyette más.
A nemzetet gazdagította volna, amikor az Elesett katonákat írta?
(…) Cafatos a hulla.
Kásásan folyik a hulla.
Mozog a hulla.
Engem gazdagított ezekkel a sorokkal, és szerintem ott a helyük a Szép versek 1944 című antológiában, melyből nem maradhat ki Erdélyi József sem. Hogy is maradhatna? Költői rangja állítólag vitathatatlan. Lássuk csak, hogy zengi az öröm és a hála dalát Erdélyi:
 
Világháború kellett hozzá,
pusztító légi támadás,
hogy nekem, végre, Budapesten,
jusson egy kétszobás lakás!
 
Két szoba, hall, fürdőszoba,
álom volt, ábránd, soha tán,
talán, majd, a háború végén,
csakis a győzelem után.
 
Kis előleg a győzelemből,
a békéből, de győzelem
az emberiség ellenségén,
a világrontó Izráelen...
 
Ugyanerről, a legkisebb testvérek előretöréséről, az egészséges vidéki származékok városhódításáról így szól Vas István:
A zsandár és a tisztultabb vidék
Bekeríti a bűnös Babilont,
És gyűlöli a csontját, a szívét,
Ha belepusztul, az se neki gond.
Egyetlen atomja sem az övé,
Hát megszabja, hogy éljen a Város –
Nélküle hordták egykor együvé
Zsidók és grófok, költők, proletárok.
 
Antológiánkból, hogy úgy mondjam, nem hiányozhat Mécs László. Derék ember, pap is, meg kultúrember is.
 
Csak az csinálhat hősi történelmet
Kicsinyben otthon és nagyban a hazában,
Ki férfiország közepében termett. (...)
Ki szót adott bajtársnak, fajnak, honnak,
Eszmének, kardnak, lantnak, Bibliának:
Az tartsa, bár a mennyek ráomolnak!
 
Márai, akárcsak Vas István, verses naplót vezet. Ilyesmiket jegyez fel:
Vigyázz, egy ember! Bukj le! A bozót
Sűrű, a vad erdő is befogad tán,
Sörényével eltakar az oroszlán,
Hiéna nem bántja a bujdosót. (…)
Vinnyogj, szűkölj, rejtőzz, vigyázz! Egy ember!
 
Valamit be lehetne, be kellene Radnóti Miklóstól is tenni az év reprezentatív vers-antológiájába.
 
Fekszik a test, de a sok
lebegő árny áll a falaknál.
Jár a zsebóra, mereng
a pohár víz, hallgat a naptár.
 
Radnóti Miklós néhány 1944-ben írott sora viszonylag ismertté vált utóbb, viszonylag széles körben. Nem úgy, mint Alföldi Gézáéi. Pedig ő is nagyon rajta volt a témán, konkrétan a nemzet vezetőjén:
 
… ahogy gondolkodás nélkül
elindulsz utána, s ha fejjel vezet
a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,
nem keresed, mit és miért akarhat,
csak úgy érzed, nincs más, aki
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud.
 
Érdekes gyűjtemény lenne, semmi kétség. Eljátszani, hogy egyek voltak ők, magyar költők. Utólag összesodorni a szálakat! Ahogy összesodortattak később, azt látszatot keltve, vagy úgy is írhatom, abban a hitben, hogy egyek vagyunk.
Nem vagyunk egyek.
 
A napokban kaptam egy jegyzetlapot Györe Balázstól. Ez áll rajta szép betűivel:
 
Így kezdődik Berda József Rémuralom: 1944 c. verse:
Borzalmas idők tanúi vagyunk, barátom:
szemeink előtt üli orgiáját az aljasság.
 
 
Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285