• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom
Bathban a szálló földszintjén gyülekeztünk. Délelőtt, mielőtt az esti előadásunk színhelyére mentünk volna, hogy bejárjuk a helyszínt, és próbáljunk. Teát is lehetett venni a társalgóban. Rendes, komoly fekete teát, amit egy kis tejjel szelídítettem és hűsítettem. Fehér, hőszigetelő műanyagpohárra emlékszem, és csak az első kortyok örömére, mert be volt kapcsolva a tévé. Figyelmemet elvonta a műsor.
Az ezerkilencszáznegyvennégyes normandiai partraszállás valahányadik, nem is kerek évfordulójára készített összeállítást a BBC.
Katonák, akik június hatodikán partra szálltak a kontinensen. Spielberg legfeljebb tervezhette hasonló tárgyú filmjét az idő tájt, én talán akkor láttam először mozgóképet a hadműveletről. A fövenyen sodródó tetemekről. Akkor még a korabeli magyar újságok cikkeit nem olvastam. El se tudtam volna képzelni azt a hamis magabiztosságot, a sorokba sűrített gyűlöletet: jöjjenek csak át, ahányan vannak, majd itt a kontinensen jól levadásszuk őket. Ez lesz a végzetük. A puhány jenkiknek és a degenerált angoloknak. Szövetségeseink, a németek most aztán megadják nekik.
Egy öregember, aki addig előttem ülve nézte a filmet, egyszer csak felugrott, nem bírta tovább nézni, és körül se nézve átvágott a termen: – Olyan fiatalok voltak – motyogta –, olyan fiatalok!
Az arcán könnyek.
Kínosan éreztem magam.
Többek közt az én nemzetem ellen indultak a fiatal katonák, akik közül nem kevesen ottmaradtak a francia homokon.
Az a kicsi, öreg angol tudta vajon, hogy magyarokkal együtt nézi a műsort?
Emlékszem, kezdtek fogalmazódni bennem mondatok, hogy ha éltem volna negyvennégyben, akkor én azoknak a partra szálló fiúknak drukkoltam volna, nem a németeknek. Megemlítve, hogy minden rendes magyar a BBC-t hallgatta akkor odahaza, már aki még élt a rendes magyarok közül, és módjában állt rádiót hallgatni, de aki hallgatta, az az életével játszott, mert az angol rádió hallgatása Magyarországon tiltva volt.
De az öreg angol kiment, nem láttam többet. Csak kimondatlan mondataim maradtak velem. Viszont a kimondatlan mondatok elég kitartóan tudnak csapongani az emberben.
Én nem a magyaroknak drukkolok visszamenőleg, hanem az angoloknak és az amerikaiaknak, a kanadaiaknak. A meg nem alkuvó lengyeleknek és franciáknak. Halottaik az én halottaim.
Egy másik tévéműsorban, amit a XII. kerület televíziója állított elő és juttatott el hozzám, a turulszobor előtt szónokló politikus népes, fura öltözetű közönsége előtt kinyilatkoztatta, hogy ő nem áldozatokat, hanem hősöket dicsérni jött. Furcsasága abban állt a kivonultak öltözetének, hogy korabeli katonai ruhákat viseltek. Még hóleplet is. Keresztény magyar asszonyok és lányok fáradságos munkával szabhatták, varrhatták őket szakavatott történészek iránymutatása alapján, na meg eredeti darabok is előkerülhettek a környékbeli lakásokból.
Számomra ugyanakkor az egyetlen mód, hogy azonosulni tudjak a második világháborúban meghalt, megsebesült magyar katonákkal még mindig az, ha áldozatként tekintek rájuk.
Sokáig azt hittem, ez az öregember egyetemi rohamzászlóaljban küzdhetett valamelyik közeli dombon vagy völgyben, természetes, hogy hűséges az elesett bajtársak emlékéhez, azért stilizálja fel minden Budapestet védő magyar fegyveres helytállását, de aztán kiderült, hogy gyerek volt még, nem vehetett részt a harcokban. Kiállása egyszerűen a világszemléletéből fakad. Amivel nekem az a bajom, hogy minden egyes nap, amivel a város védői meghosszabbították az agóniát, zsidók és „angolbarátok”, normális, jobb sorsra érdemes emberek tucatjainak megölését, megkínzását tette lehetővé. A város elestét nem akadályozta meg, csak a vele járó szenvedést sokasította – beleértve a lebombázott, aknatalálatok által elpusztított polgári áldozatokat is, akik mondjuk még csak liberálisok se voltak.
Feltételezhetjük, hogy a zsidók és angolbarátok szenvedése és halála a szónok és közönsége számára járulékos és sajnálatos veszteség. De, sajna, minden jel arra mutat, hogy nem így van. Nagyon is helyénvalónak tartják az érdemtelen életek kioltását.
Senkire se tukmálhatom rá az együttérzésemet. Legalábbis látványosan, nyilvánosan nem. De csöndesen, szerényen megvallhatom, hogy negyvennégy-negyvenöt magyar fegyveresei közül leginkább azokkal érzek közösséget, akiket a nyilasok besoroztak és a frontra löktek, maguk és az oroszok közé, konkrétan itt, a Tizenkettedik kerületben. Akik közül egy csoportot – ahogy Ungváry Krisztián idézi Budapest ostromáról szóló művében egy kéziratos naplóból – a Németvölgyi temető fala mellett lefegyvereztek a győztes szovjetek, és kivégeztek.
A ruszkik nem szaroztak velük. Máskor, más esetekben másképp is tudtak viselkedni. De azoknak a nyomorultaknak ez jutott. Nyilas katonákként említette őket a naplóíró. Úgy voltak nyilasok, mint én. Miközben az igazi nyilasok nagyrészt megúszták. Gyarapodtak és sokasodtak.
Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285