• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

Pesten csak egyszer látták. Azóta is legenda a Passzazsér. Állítólag a hetes buszról szállt le a Blahán, ott köddé vált, aztán az Orfeumban bukkant fel ismét. Deres, tavaszi éjszaka volt. Amikor belépett a bárba, mint a füst, úgy lengte körül a pára a sziluettjét. Félelmetesen nézett ki. Fekete szakálla volt, mérföldlépő csizmája, és egy meztelen Barbie baba volt a kalapjába tűzve. Kikért egy vilmoskörtét, és elővett a zsebéből egy szilvát.

Nem pálinkát, rendes szilvát. Egészben nyelte le, és legurította rá az italt. Aztán fáradtan a pulthoz támaszkodott, és öklére téve állát, csak állt. Moccanatlan nézelődött. Amikor észrevette a dizőzt a kisszínpadon, könnybe lábadt a szeme. Lentről telt meg, lassan és egyenletesen, mint amikor az akváriumot töltik fel vízzel. Erre pislogott egy nagyot, és aprócska cseppek miriádja robbant szerte a levegőbe, ragyogón hullva alá, mint a csillagszóró szikrái. Akkor vett egy hatalmas levegőt, odalépett a zongoristához és azt mondta: nekem kell ez a nő. Arrébb rakta a mikrofont, az ujját nyújtotta az ezüst ruhás, törékeny szépség felé, körülfonta vele a derekát, majd felemelte és a tenyerére ültette. A dizőz egyáltalán nem ijedt meg, összehúzta vállán a prém keppet, méltóságteljesen elhelyezkedett, sőt elegánsan, hogy uszálya szépen aláhulljon, ahol a sorsvonal véget ér. Úgy ült ott, mintha az isten tenyerében volna, az a nagy ember meg úgy tekintett rá, mintha ő maga volna az emberiség. „Megmutatom neked a világ összes bűneit” – mondta, aztán finoman a nő vörös hajához érintette orra hegyét. Markolni lehetett a csendet a bárban, az összesimuló táncospárok meredten álltak, a pultos kezében fittyedve lógott a pohármosókefe. A Passzazsér akkor elindult a nővel felfelé a lépcsőn, ki az ajtón, majd jobbra a körúton, aztán – úgy mondják, akik látták, hogy – maga elé tartott kézzel vitte, csak vitte mindenhova. Ki a városból, be az eső alá, ki a szabad éjszakába, vitte mocsárba, víz alá, a vadonban őket csodálta kárókatona és kócsag, a pontyok meg mind elbújtak ijedtükben. Közben nem csinált mást, mint szerette a nőt, a nő meg boldog volt, és azt akarta, hogy többé ne is szeresse más. Sosem vette még senki kézbe, sosem vigyázták széltől, hidegtől, tűző napsütéstől. Hálából folyvást énekelt. Rendre elfújta Gershwin összes dalát, hangja körött apró dongók szálldostak. Amikor a „man I love” következett, mindig megremegett alatta a hatalmas tenyér, mire a lelkében ritmusra pendült meg egy vékony kis húrocska. A mérföldlépő csizma dübbenése, a dizőz éneke meg az üveghangú húr a szerelem legszebb harmóniáját hívta elő, fényévekre hallik az ilyesmi, de a világon kevesen ismerik fel. Öt hónap telt el ebben a gyönyörűségben. Aztán egy délelőtt a férfi hirtelen a dizőzt is a kalapjára tűzte meztelenül. Így járták tovább a világot. A nő kicsit mindig fázott, borzongott odafent, és eztán már sokkal halkabban énekelt. De amikor egy lebujban a Passzazsér szeme elkezdett megtelni könnyel, a dala elhallgatott, és suttogva könyörgőre fogta: hadd térjen vissza az Orfeumba. A férfi egyetlen árva szót sem felelt, némán elindult vele, és vitte, vitte a csillagos ég alatt, fel a hegyre, át a mezőn. A város határában aztán leemelte a nőt a kalapjáról, s csak ekkor szólalt meg: „Ne sírj. Tanuld meg: egyszer mindennek vége lesz. Vagy nem.” Utoljára még megszagolta a dizőz haját, mélyet szippantott az illatából, majd megfordult és elment, mintha sose lett volna. A nő, aki már akkor halott volt, amikor megismerkedtek, visszaindult a körútra. Nehezen lépdelt. A szíve közepében cipelte a férfi emlékét, az átutazóét, aki úgy belefúrta magát oda, hogy többé nem lehetett kiszedni.

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285