• Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

„kékítőt old az ég vizében”

Kezdetben volt a KGST piac, aztán jött az IKEA, s mondá az Úr: ez kék! A viaszosvászon abroszkockást kiváltotta a távoli észak égszín-lebegése, a volt keleti blokk izzadságszagát a globális felmelegedést serkentő fogyasztói trendek kipárolgása.

   Húzza a vállam az IKEA-szatyor, nyilall a hátam, fogcsikorgatva rácsatlakozom a bulinegyed tömegében utat vágók zöldhullámára. Húzzatok az utamból, sziszegem, sorry és bocsánat, rikkantom fennhangon,  ugrálok a járda billenő kockáin, mint jégtáblákon  a Tamás bátya kunyhója Elizája.  

   Én, a kém, a XXI. századi fogyasztói társadalom rabszolgapiacának titkos ügynöke. Példaképem Günter Wallraff  „radikális leleplező”, aki tényfeltáró riportjaival, könyveivel szerzett világhírt, mikor a 70 – es évek nyugat-Németországában álruhában beállt gyárba, bányába a cél érdekében.

    Amúgy a hétker utcarengetege nekem hazai pálya, laktam is errefelé egy évtizede, régebben meg, sokkal régebben idejártam gimibe, a Madách-ba. Igaz, akkor még Maja volt a Király, manapság ugyanitt megkopott őslakosok néznek farkasszemet a csili-vili  jóléti társadalmak turista falkáival.

   Van némi hétkeres identitásom, tudom hova kell lépnem, hogy hasra ne essek a járdalapokon, amik alól mindig az épp regnálók lopják ki az anyagot. Sötétben is biztosra megyek, határozott léptekkel kerülgetem a kutyafekáliát, amit, tuti, nem a turisták pottyantottak oda. Nyakamat rá, hogy, nem egyszer bosszúból szaratja négylábúit a hétker  lokálpatriótája a járdaszegélyre, útpadkára a bulinegyed kivilágítatlan mellékutcáin.

   Sistereg a közeg, az akusztika a (Diák) Szigetről ismerős, ahogy a pörgéssel járó sötétedés utáni belassulás is a járdán hullámzó tömegben. Dugó az úttesten, súlyosan szennyezett lég, beengedő a közért ajtajában éjféltájban.

   Délelőtt airBnb  takarítónők lopakodnak kapualjról kapualjra, olykor két három IKEA táska is rájuk aggatva. Törékeny vállakat húznak piszkos vagy tiszta ágyneműk, törülközők halmai, attól függően, hogy műszak előtt vagy után vagyunk. Akad, aki bevállalja pluszban a  „banyatankot” is,  poszívó csöve áll ki a gurulós kocsiból, felmosófa nyele, tisztítószerek. Mosodák szaglanak lépcsőaljakban, benn tucatnyi mosógép zakatol, a szerencsésebbeknek csak eddig kell lerángatniuk a lift nélküli ósdi lépcsőházakban a kiskocsit. Pattog az évszázados kő az ugráló kerekek alatt, a lépcsőfoknak mindegy ki koptatja, takarítónő vagy turista, a zaj elvegyül a gurulósbőröndök véget nem érő, gépfegyverropogást idéző hangjával.

   Húzzatok az utamból és egyáltalán húzzatok el innen. Mióta beléptem a fizikai munka e nőkre szabott világába, kitört rajtam a xenofóbia, rámfeszül a társadalmi szerep. Munkaidőben átkozom a pénzüket szóró turistákat akikből élek, miközben plebejusi vér tolul agyamba: bárcsak lehetnék én is, máshol, máskor, többször, örökké, pénzszóró idegen. Párizsba turista valék – itt meg takarítónő, ez van.

   Utálom, hogy utálok. Kutyaszarató lokálpatriótákat éppúgy mint a hétker fejeseit, akik lenyúlják a lóvét, ahelyett, hogy visszaforgatnák a közjóba. Olykor még délelőtt is derékig ér a mocsok, egy papírzsepit nem tudsz kihajítani, az utcai szemetes, ha még ott van egyáltalán, fejjel lefelé lóg, tartalmát a hányásfoltos járdára okádva.

   Az ég vizét lassan moccanó toronydaruk fodrozzák: az ingatlanpiac orgiája. Elkerített utcaszakaszok térítik el a jövés menést, az építkezések kordonjai  mögött lerombolt házak megtartott homlokzatai dicsérik a műemlékvédelem csodáját. A munkásosztály (Magyarország, egyébként szeretlek) itt a pokolra száll, a Király utca-hosszan épülő, átépülő házak gerendáin a sisakos munkások hada nem egyszer  védőháló, és minden biztonsági felszerelés nélkül egyensúlyoz a több emelet magasában. Száll a por, sitt hull a kutyaszar mellé, lerakódik mint a guanó, aztán megköt, hogy télen majd a nyakát törje rajta mezei honleány és turista egyként.  A hétker fejesei bezzeg nem erre és nem gyalog járnak.  

   Faltörőkos üzemmódra kapcsolok, hatalmasan kék IKEA-tatyóm érdes felület, fegyver, amivel végighorzsolom a kora őszben csupasz, napbarnított, jóléti karokat, vállakat. Szisszen az idegen, ugrik előlem, iszkol befelé a takarosra suvikszolt, dizájn menüket és kávécsodákat csillagászati, vagyis jóléti áron tukmáló etetőkbe-itatókba. Vályúhoz, csikorgatom verbálisan is az osztályöntudatot, a takarítónő nem dob be több feketét a belvárosban -  mégis kinek a városa?

   Kapitalista piac-parám a fájront végére lecseng, engesztelő sétára indulok a negyedbe, törzshelyemen a vendéglátósok rám köszönnek, nem ritkán meg is hívnak erre-arra. Kávéra. A Klauzál téri Kisüzemben egy, az évtizedek során "ittragadt" amerikai haverba futok, ajánlkozik, hogy megmutatja a nappali hétker titkos zugait. Közösségi kertnézőbe megyünk, láthatatlan kis vasajtón lépünk be a fűszernövények,  óriáscukkinik, paradicsomfák és egyéb konyhakerti vegetációk ősszel is burjánzó dzsungelébe. A kertművelők  foghíj-telkeken ütnek tanyát, míg az ingatlanpiac cunamija el nem söpri őket, munkával ünneplik a falusias idillt, ősszel kelbimbót és sütőtököt szüretelnek, tavasszal felássák az odahordott termőföldet, betakarítanak és ültetnek, gyerekeket érzékenyítenek a kerti munka rögvalóságára. Ha menni kell, békével továbbállnak egy újabb beépítésre váró telekre rácuppanva. Az amcsi haver, meglett családapa, ideházasodott, itt tanít angolt, itt lettek barátai az elmúlt húsz év alatt, rezignáltan hallgatja gyónásomat. Ő a túlélés, a  jövőévi termés esélyeit latolgatja, az arca póker,  nem haragszik, de nem is örül mukahelyi ártalomként szárba szökkent xenofóbiámnak. Ha már gyónás, elmesélem, hogy a minap „kitartás!” felkiáltással köszönt el a Gozsduban az egyik vendéglátóslány a másikától. Nyilasköszönés a hajdani gettó tövében. A haver együtt érzően hümmög, a kert végére fókuszál, hogy ne lássa pirulásomat.  A tűzfal tövében saját készítésű faasztalon megterít magának a kert gondnoka, kis hazait szed elő egy IKEA -tatyóból, a szerszámok közül, minket is invitálva.

   Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam… A bulinegyeden át Angyalföld felé szambázok, könnyüleptű városlakó, gondtalanabb, mint a  turista aki a Király  sarkán angolul köszön rám.  Én, a kém, készségesen navigálom, a Gozsdu udvar not so far, itt van egy köpésre, ugyanarra megyünk, nem gond, közben laza csevej, kis nyelvgyakorlás. Hogy tetszik a város, kérdem, mire ő, hogy szuper, kedvesek az emberek, a város gyönyörű, a bulinegyed menő. Nem először jár Magyarországon, szeret itt lenni. Really?  – kérdem, ő meg, hogy : sure! Biztos! Mi van ezen csodálkozni való, tényleg?  


Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285