• Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

„elmondom hát mindenkinek”

Bántalmazott gyerekek bántalmazó felnőtté érve székeket törnek el fejeken, szülői zaklatások áldozatai párkapcsolati zaklatókká válva féltékenykedik át az életet.

Kéne egy ilyen hastag is. Egy újabb coming outhoz. „Én sem ordítottam, mikor a mínusz húsz fokban hajléktalant láttam vagy mankóit marokra fogó embert, aki a lépcsőkorlátba kapaszkodva bice-bócán araszolt lefelé, vagy mozgólépcsőn babakocsival egyensúlyozó anyát...”

Az aluljáróba menet egy gyerek nyúzza a szüleit, hogy nem akar több zakuszkát enni, rendes ételt akar, rendes étteremben. Lent, underground, az „elveszett gyerekek városában” a mocskos földre terítenek. Valaha ők is asztalnál ettek, talán még étteremben is. Talán épp zakuszkát. De most már nem kellenek senkinek, kitették és itt felejtették őket, hozzátartoznak a városképhez, legfeljebb a turistáknak szúrnak szemet.

A zakuszkás kislány a lépcső alján megtorpan: ne menjünk arra, ott vannak a csövesek.  

Akiknek mindig akad másik útvonal, azok, kösz, jól vannak – akik meg nem, azoknak kisebb gondjuk is nagyobb.

Tudat alá nyomott emlékek kémiái párolognak a BKK-járatokon, zavaros tekintetű férfirokonok nyálcsorgatva firtatják, szőrösödik-e már, fiúk/lányok a hónaljatok. A pancsoló kislányt a strandon durva fiúk rángatják víz alá, letépik róla a fürdőruhát. Egy osztálytárs apukája félrészegen az ölébe von és simogat, csak simogat. Fújj. Akit gyerekkorában szexuális zaklatás ért, örökké mocskosnak érzi magát.  

Tömött villamosra préselődött utasok próbálnak nem egymáshoz simulni. Az arcuk póker. Et tu, Brute...? Te is fiam...? A kellemetlenségekért szíves elnézésüket kérjük. Egy hajdani áldozat a minap a trauma domesztikálásáról beszélt. De hogy lehet megszelídíteni, háziasítani, hasznosítani egy élményt, amiben semmi jó nincs – hacsak nem a tapasztalat, hogy túlélted és elmondhatod? Hogy van aki meghallgat.  

Hírességek alkohol-, gyógyszer- és párkapcsolati függőségeire derül fény, családon belüli erőszakról tudósítanak regényes önvallomások. Bántalmazott gyerekek bántalmazó felnőtté érve székeket törnek el fejeken, szülői zaklatások áldozatai párkapcsolati zaklatókká válva féltékenykedik át az életet.   

Aztán ugyanők, én, te, ő, félmeztelenül a szaunában. Poszt-traumás sokk kezelés. Csak sosem négyszemközt, csak sosem kettesben. Csakis ott, ahol több szem többet lát, vagy mindent. Míg el nem fordulnak a fejek, be nem dugulnak a fülek, míg felül nem írja a nem hallok, nem látok, nem beszélek rutinja az együttérzést. Valaki sikít az utcán. Valaki segítségért kiált a lépcsőházban. Valakinek a térdén felcsúszik, bugyiig, egy  nem kívánatos kéz. #énsem ordítottam. Én sem.

Szexuális zaklatás témában kattintgatok a neten,  a South Park tv-sorozatot dobja elsőre a Google, 1999-ből. A Szexuális Zaklatás Panda (Sexual Harassment Panda) epizódban mindenki mindenkit feljelent mindenért, ez a bot másik vége. Képek a Bridget Jones naplójából, amint a főnököt alakító Hugh Grant munkaidőben, munkagépről, e-mailben „közeledik” beosztottjához, évődve firtatva annak szoknyahosszát. Kezdetben minden olyan kedélyes, a gyanú lassan ébred, ha egyáltalán.

Obama első megválasztásának évében jártam először New Yorkban, egyedül. Némán kapkodtam a fejem, megbámultam mindent, ami szembejött, felhőkarcolót, óceánt, sokféle embert – de senkim se volt, aki velem együtt csodált és csodálkozott volna. Akár egy összekacsintás erejéig. A New York-iaknak nem volt tekintetük. Vagy, ha volt is, elkaphatatlan volt. Ne bámuld az embereket, bökdösött vendéglátóm, útban a Kennedy felől a Big Apple szíve felé tartó metrón, megérkezésemkor. Volt néhány használati utasítása a városhoz, ez az elsők közt szerepelt a listán. Többet sejtetett egy szimpla nem illiknél – legalábbis reméltem, hogy New Yorkban, az első színes bőrű elnök megválasztásának előestéjén nem ilyen prűdek a népek. (Most tudtam meg, a #metoo kapcsán, hogy a zaklatók „Prűd a világ!” feliratú zászlót lobogtatnak a maguk védelmében.)

Ottjártamkor Amerika már túl volt a szexuális zaklatások miatti első pereken, főleg a munkahelyi zaklatásokat illetően. Akkorra már a kolléganőket liftben molesztáló főnök, a (film)kocka fordultával nem csak beosztottjait, de a beosztottjaival való szemkontaktust is kínos igyekezettel kerülte. Nagyot fordulni látszott a tengeren túli világ. Yes, I can! kiáltással nyugtáztam minden sikerült átszállást, s azt is, hogy végre megszereztem a szőlőzsírt az óceán felől süvítő szélben kicserepesedett számra. Kutyafuttában felkentem, elcsíptem a Downtown-ból a Lexington Avenue felé tartó metrót, s az ülésre huppanva üresen kongó aurámba zuhantam. Yes, I can! A többi mind óvilági para.

A házigazdám halálsikollyal fogadott. Egy Batman-fazon, egy hullaszájú rém nézett farkasszemet vele, s utóbb velem a fürdőszobatükörből, penész zöldre repedezett, elmázolt vigyorral. Hogy szőlőzsír helyett mit vettem, az már sose derül ki. A drogériás szatyor a Yes, We Can! fílinggel együtt a metrón maradt. Biztos csak az volt, hogy senki sem szólt. Bár nem is röhögtek. Kerülték a szemkontaktust. Fél éjszakányi hánykolódás után aztán beugrott a kislány. Gondoltam is, hogy mit bámulsz, ejnye-bejnye. Aztán tekertem egyet a nyakam állásán, mosolytalanul. A gyerekek már csak ilyenek. A látásom perifériáján egy nő odahajolt, s a hallásom perifériáján suttogott neki valamit. Észleléseim nullpontján a kislány is tekert volna egyet a nyakán, de végül feladta. Vadul rámnézett, aztán  lehorgasztotta a fejét.

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285