Bárdos Deák Ágnes
fancy: különleges, extra, luxus
Másnak péntek, nekem szimpla munkanap. Ha munkába menet bedobnál egy kafét, a belvárosban ne tedd! Don't do it!
Hogy mivel érdemelte ki hősünk az ünnepi taslit, az regénybe illő, úgyhogy most eltekintek. Felszáradt a könnyem – megírom. Bulinegyed, fancy-dizájnos, százféle hamburgertől szagló hely nyitás után. Adjon isten, fogadj isten. A barista tekintete azt üzeni, kívül tágasabb. Mást mondanak és mást jelentenek.
Voltam egyszer én is barista, igaz, amatőrbe' nyomtam, pultosnak hívtak, csak így, semmi extra. Kávét is csináltam a minden más mellett, nyitástól zárásig.
Készpénz vagy ...? Kész. Nem vagy elég fancy, üzen ismét a barista, nem is kezdi lefőzni a kávét, pedig rohannék, míg nem perkálom a pénzt. Se blokk, se mukk. Utóbb mindkettőt megkapom, nincs benne köszönet. Nem vagy olyan jó, mint a legjobbak.
Bal orcámat is odatartom, ha már Nagypéntek, standoltam én is reggel, tudom, milyen a nyitás utáni émely, mégis talány, hogy egy pultos, még ha barista is, hogy lehet ennyire sznob. Vagy prosztó. Vagy kettő az egyben. Írjátok ezt is a nyuszi számlájára.

Tombol a választási láz, hősünk családi krízissel tetézett, a háta közepére kívánja ezt a fancy–nem fancy parát. Ilyen vagyok, ilyen / ha tetszik, vagy ha nem. Mentem volna inkább úszni – de hát nem mentem. Húsvétkor dől a külföldi a városba, pörög az Airbnb-biznisz, nincs mese, takarítanom kell, es muss sein. Ha nem csinálod, csinálja más, ilyen a, ilyen a boksz, a kapitalizmus, hallelúja.
Kedvenc gyógyfürdőm idén a legendás Pala. Ősrégi fák között áll a Bauhaus korát idéző épület, a sziget dicső irodalmi múltjával glóriás: hősünk heti egy-két alkalommal, tb-s úszójegyét lobogtatva, a 26-os buszról lepattanók közt az élen liheg.
Kamaszkorában kezdett járni, már szülei nélkül, a Palára, mondván, hogy ott készül érettségire. A női napozóban – ezt persze otthon nem mondta. A női ág prüdériája is megérne egy misét, de most lapozzunk.
Gyerekkorában a Dagályba jártak vagy a csepeli strandra, egyik sem volt olyan menő, mint a Pala, vagy a Gellért, de itt nem feszengett hősünk anyja, és a belépő is, meg a lángos, a palacsinta, meg a főtt kukorica néhány forinttal olcsóbb volt.
Kamaszlányként a Pala női napozójában hősünk végre nőnek és menőnek érezte magát, felnőttnek, a többi nő közt elvegyülve.
Nyaltuk a fagyit, mi, nők, kávéztunk és pletyiztünk, aki egyedül volt, mint én, az is része volt a nagy családnak, harsányan folyt a szó, bárki közbekotyoghatott. Egy törzs voltunk, férfi se távol, se közel – hacsak nem az a néhány suhanc, aki időről-időre bekandikált, s akiket mi, a legtettrekészebb asszonyokkal az élen, törzsi kurjantások közepette elhessintettünk, mint legyet a mézről, lazán.
Az ózonlyuk akkor még, ha volt is, az önző kapitalistákat mételyezte, a szocialista tábor e kies zugában bergamott szagú volt a naplemente, s mint a legmenőbb csajok teste, rezesen kápráztató. Aranyszín lett, aki a kakaóvajra esküdött, aki meg a Coca-colára, mint a dél-amerikai csajok, az ragacsos.

A női napozó új dimenzióra nyílt, vissza a jövőbe, dédanyáim és nagyanyáim sosem látott pucér testére, ilyen leszek én is, ha megélem – ezt persze már a takarítónő gondolta félévszázad múltán, mert kamaszkorában még ki gondol a Halálra, legfeljebb arra, hogy ha majd tényleg ilyen ráncos, ezeréves teknősbéka-bőre lesz, úgyanígy heverészhet a Palán, tárt combokkal fogadva be a fényt ősasszonyként, azért is, csakazért is. Anyád az ítéletvégrehajtó, megszült és halálra ítélt.
Később, a Budakeszi úton, a Filmlaborban találkozott hősünk a Pala női napozójának királynőjével. Rémisztő szerencséjére maga a királynő tanította be – gyártáselőkészítőnek –, a királynő, aki civilben dubneg-vágóként tündökölt. Nagypofájú munkásasszony, egyenest a Makrából, ujjatlan, fehér köpenyben, barnára sült karokkal, meztelen lábszárral, Scholl papucsából ékszerként villanó, vörös körmökkel a barna lábujjain.
Négykézláb állva kell napozni, okította hősünket, hogy ne legyen a combod tövében, a feneked alján albínó ránc. Nézd meg azokat, akik trehányul csak hasra vágják magukat a törülközőn, mondta, és elhúzta a száját – épp, ahogy félévszázad múltán a barista.

Most felújították a Palát, belül tiszta wellness. Mindenki kipróbálhatja az élet fancy-oldalát: egészséges, sportos és kényeztető, bevezető áron. Mert megérdemeljük egyszer az életben – vagy utoljára – nagyik, apuk, anyuk, csóringer tetkókirályok és királylányok, az első tavaszi napozásra várók.
A szekrényes öltözőkhöz rendelt kabin-közi társalgást hősünk érdeklődve hallgatja: miért jobb úszáshoz az egyrészes fürdőruci? Mert a kétrészesből kiesik a csöcsöm, közli mindenkivel egy női hang. Angyal száll el a kabinok fölött, nagyik, apuk, anyuk, tetkókirályok és királylányok némulnak el egy minutára.

A Palán, a Palán / én is ott végzem talán.