Farkas László

 

Nekem a Tekintet kilenc évéről kell majd számot adnom az irodalomnak, a nyomtatott lap utolsó kilenc évéről, de az eredetről is vannak tanúsítani valóim, érdekes adataim.

1988-ban az Új Írás elveszítette két bőtermő, teremtő ágát, Ördögh Szilvesztert és Juhász Istvánt, akikkel addig együtt szolgáltunk a lapnál: ők ketten kiléptek, és új folyóiratot alapítottak. „Menekülnek a süllyedő hajóról” – mondta nekem fájdalmasan Juhász Ferenc főszerkesztő, mert bizony akkoriban már csapdostak a hullámok. Pedig csak felnőtté akartak válni a saját lappal (amire épp akkor adódott alkalom), és még azt sem lehetett tudni, mi süllyed, mi marad. Juhász sokáig emlegette, árulásnak tartotta lépésüket. (Ezekről a napokról, az új lap alapításáról utóbb regényesen számol be Juhász István – akkor már az új, Jolsvai András nevet viselte – a Ma még csak szerda című könyvében.) ’91-ben valóban elsüllyedt az Új Írás. S a főszerkesztő ellen méltatlan támadások indultak, vicclapok céltáblája lett, megszűnt a kiadója, ahol gazdagon jelenhettek meg könyvei. (A Pannon meg a Dunakanyar 2000 kiadó szánta meg, Száraz M. Miklós szorgalmazására, hogy legalább siralmas példányszámban kiadják.) Mindez újra depresszióba sodorta őt.

A hallgatást aztán az „áruló” Ördögh Szilveszter törte meg: odahívta a Tekintethez a trónfosztott Juhászt, kuratóriumi elnöknek. Alkalmat adott neki, hogy hétfőnként beüljön beszélgetni a szerkesztőségbe, s közölte írásait. Tőlem is rendelt méltatást Juhászról, részem lehetett a csend megtörésében.

A barátságunk ezután egy jó évtizedig könyvbemutatókon, beszélgetéseken és dedikálásokon, a Mandula utcában, és nálunk folytatódott. Aztán 2007-ben telefonált, hogy Ördögh Szilveszter halálával engem jelölt a Tekintethez Hovanyecz László mellé a szépirodalom szerkesztőjének. Majd pedig ő erősködött, hogy Laci halála után én legyek a főszerkesztő.

Csak a végét mondom a történetnek, a nyomtatott Tekintet elmúlását. Két kudarcról teszek vallomást. Az egyik a kuratóriumé, amelyik öt év alatt nem tudta elérni, hogy megújítsák a köszhasznossági tanúsítványunkat, tehát nem pályázhattunk, nem kérhettük az egy százalékos támogatást. Én pedig alkalmatlan voltam arra, hogy civil támogatókat keressek. Ördögh Szilveszter kincstára egyre apadt. Egy évig kerestem utódot, aki szerkesztőnek is, koldusnak is alkalmasnak ígérkezett volna. Ez is kudarc volt. Így adódott, hogy online változatra térjünk át. Ezt már nem vállaltam. Nem a korom miatt, arról nem akartam tudni, bár legbarátibb kurátorunk, Donáth László emlékeztetett rá, hogy „Lacikám, hisz te is a Kháron ladikja felé tendálsz!” Igen, mondtam, de én evezek!

Most Új Írás címen szervezek online lapot, barátaim és kedves szerzőim támogatásával. Hálával, hogy harmincegy évig szolgálhattam ifjúságom lapját. És hálás vagyok, hogy kilenc évig a Tekintetért dolgozhattam.

 

(A fotó forrása: https://168ora.hu/kultura/irodalmi-szolgalat-farkas-laszlo-es-az-uj-iras-2439)