Pogány Gábor

 

Pörög Répa

Pörög a tengelye körül, egyik lábáról a másikra billeg, helyezi át a súlypontját, márpedig az van neki bőven, mármint súlya, s abba nem hagyva Répa pörög körbe és körbe, billegve, mint egy kibillent búgócsiga, amelyik megmarad mégis a pörgésben, folyamatosan jár a maga tengelye körül, masszív és irtózatosan koszos lábai tartják azt a nehéz testet, gépiesen, lépve ugyanoda, körbe és körbe, és a pörgéssel kívül hagyja a világot, sehová nem néz, mert Répa vak.

Kívül hagyja a hallható, érzékelhető világot is, pörgéssel kizár mindent, tudata felveszi a környezet minden búját-baját, de kívül marad mindenen, közben boldogan mosolyog, fejét belengi a boldog mosollyal kifútt cigaretta füst, nyakában lóg telefonja, pólója alatt, mert a pörgéstől minden bizonnyal ütné a hasát, a póló alatt azonban rögzítve van az a telefon, és a rádió és mind kettőn rádió szól, egyszerre két különböző adó, az egyiken zene, az a régebbi szép dallamos magyar zene, amikor még hősök voltak az énekesek és szerelmesek és szépen daloltak a nők és vonósok is adták a dallamot az énekükhöz és mindig szerelemről énekeltek és arról, hogy milyen rossz, ha elhagy a kedves, a másik kütyün meg hallgatja Répa a szöveget, ha hírek, akkor azt, ha sport, akkor azt, és néha rászól valaki, hogy vegye halkabbra, ő akkor szépen odébb billeg, de most éppen senki sem szól rá, ezért szól rajta az összes rádió és Répa boldogan hallgatja az összes zenét és híreket és fújja a füstöt és belevész feje és összemosódnak bongyor fürtjei a kopasz feje két oldalán a szájából és orrából kigöndörödő füstpamacsokkal és mind a másfél méter magasságával és hasonló szélességével nincs éppen nála boldogabb ember éppen a világon, mert tegnap pénz is jött és ma rántott húst rendel, és mert rá süt a nap. Pedig gyerekkora sem volt. Vak gyerekként gyerekotthon. Az apja lemészárolta az anyját. Répa most boldog, ha két percig, de boldog.

 

Gender halászlé

A falu déli részén, az autópálya töltése előtt tavak vannak. A patak bal oldalán egy horgásztó, a jobb oldalon pedig halastavak. A tó gazdaságban szaporítják, nevelik a halakat, azután, mikor már azok megnőttek, innét viszik szerte-széjjel, például a közeli Velencei tóba is, hogy aki odamegy horgászni, legyen esélye mit kifognia. A halastavak sok embernek adnak munkát, főleg, mikor nagyobb dolog akad, például kitelepítéskor, vagy lehalászáskor. Olyankor az idősebb falusiak közül is mennek dolgozni, ha másnak nem is, de éjjeli vigyázónak szeretnek ott lenni. A munkások pedig kiegészíthetik a keresményüket némi halhússal. Traktoros Imi mondta, hogy az ő kollégája is kapott egy szép nyurgát az apósától, aki minap ott töltött néhány éjszakát halra vigyázni a tavaknál. A kolléga úr örömmel vitte haza az uszonyost, úgyis nemrég beszélték az asszonnyal, hogy milyen rég is ettek jó kis csípős halászlét, s miközben ballagott hazafelé, már be is osztotta a zacskóban vergődő halat, miszerint a fejéből, meg a farkából, uszonyából, meg az ikrából, vagy tejből és még két szeletből halászlét rottyantanak, a maradékot pedig kirántják, hagymás krumplival, tejfölös uborkával isteni lesz az már másnapra, úgyis szombat, most nem kell menni a földekre, lesz ideje főzőcskézni, mert a hal, az az ember dolga, nem az asszonyé. Otthon levitte a halat a pincébe, mert a bor helyzetén – nincs már – úgysem ront semmit, beletette egy cefrés hordóba, jó lesz ott holnapig életben, így biztosan friss marad. Az is maradt, egy szákkal, mert az minden falusi pincében kell legyen, kiszedte a halat a hordóból és örömmel vitte föl, majd felesége kérdésére, miszerint segítséget igényel-é a művelethez, önérzetesen azt válaszolta, hogy ez férfi dolog ugye. A fürdőszobában azután kicsit elgondolkodott emberünk, mert hát a kádba mégse teszi be a halat, mert akkor ő többet nem fürdik abban, így inkább a mosdókagylóba csúsztatta a pikkelyest a szákból, és persze a potyka első dolga volt, hogy egy csapással kiugorjék onnan. Mivel hősünk puszta kézzel nem tudta megfogni az ebéd tárgyát, így leszaladt a műhelybe a hegesztő kesztyűért, de mire visszaért, a hal sikeresen körbecsapkodta a fürdőszobát, feldöntve a szennyestartót, egy kisebb pipere szekrényt, összepikkelyezve a fürdőszoba szőnyeget, kicsit mászkolta a mosógépet is, de a feleséget mindenesetre elüldözte a szomszédba, mert egyébként az asszony mosni készült, de a halszagot érezvén és a vizes helység láttán inkább átment a szomszédba inni egy kávét, de azért a kapuból még visszafordult, mikor látta hitesét rohanni a kesztyűkkel, miszerint biztos-e abban, hogy nem kell segíteni? Az önérzetes férfi ember persze helyretette az asszony nemi szerepét a társadalomban, hogy ez még mindig a férfi dolga, majd előre gondolkozva magához vette a klopfolót a konyhai fiókból, felrántotta az irgalmatlan behemót marhabőr kesztyűket és jelentős lendülettel vetette magát a fürdőbe. Némi közelharcot követően sikerült a halat elkapnia és a mosdókagylóban leszorítania egyik kezével, a másikkal pedig kikapta zsebéből a klopfolót és megsemmisítő csapást mért a mosdókagylóra. A porcelán szinte felrobbant az ütés következtében, a hal ismét kapott egy esélyt, mert hősünk a lendület következtében lefejelte a tükrös szekrényt. A robajra a feleség is hazarohant, aki bevágta a pontyot a kádba, vérző fejű hitesét pedig az ágyba, ahogy volt, úgy halszagúan, véresen, majd fogta a halat és a konyhaasztalon egy nagyobb kés fokával véget vetett annak szenvedésének. A férj persze hajtogatta a szobából, hogy hagyja már a pecsába, mert ez férfi munka, de hiába beszélt. Később szemügyre vették a romokat, s miközben rotyogott a halászlé és sercegett az olaj, emberünk elment Rizsa barátjához, mert úgy rémlett neki, hogy annak van egy felesleges mosdókagylója a régi csirkeólban. Volt is neki, csak az hibádzott, hogy más volt annak a mérete, mint a ripityomra töröttnek. Sebaj, emberünk az isteni halas ebédet követően, meg egy kis sört és pálinkát is beerőltetve persze azonnal nekilátott a renoválásnak és miután megtalálta a fúróját is a pincében és ivott még egy kis sör-pálinka kombót, nagy elánnal belefúrt a falba a mosdókagyló felszerelésének reményében, pont telibe találva a vízvezetéket és több köbméter vízzel sikerült elárasztania a lakást. A főcsapot persze le kellett zárni, másnapra hívni az ismerős vizes Lajit, aki előbb egy órát röhögött a két feles és négy sör után, majd kibontatta hősünkkel a fal másfél négyzetméternyi részét, majd helyreállította a vezetéket. Ezt követte a visszafalazás, csempézés, ami több napig tartott, majd mivel nem volt sehol olyan színű csempe, mint az eredeti volt, ezért felrakták a második szomszéd kimaradt fehér csempéjét, és vettek festéket, ami porcelánra is jó, és próbáltak olyan színt kikevertetni a festékboltban Martonban, amilyen a régi csempe, de sok lett a festék, és emberünk sajnálta volna ha megszárad ez is, mint a többi festék, lent, a pincében, ezért elkezdte máshová is felhasználni, így már az összes eresz, a terasz korlátja, a szegélykövek, a fejszenyél, a bicikli, és a kerti vödrök is halovány zöld színben pompáznak. Na, ennyit a nemi szerepekről, keresztényileg (is).

 

Mécsesek, szag

Giziért jött a taxi egy este. Akkor még nyár volt. Aznap elárasztotta a focipályát a szar. Meg a pálya öltözőjét  és a kondi parkot is. Büdös volt az alvégen, több napig állt fekáliában a pálya. Ment Gizi dolgozni, másnap a Lótifuti nem győzött a boltba rohangálni, még ebédet is a szomszéd falu pizzériájából rendeltek. Azután jött a jajveszékelés. Az ajvékolás beterítette a völgyet, mint a köd szokta, vagy tavasszal a metszés idején a füst, mikor a venyigét tüntetik el alsó és felsőpáskom szőlősorai közt, végigmegy az utcákon, besétál a kapukon, a kéményen bekúszik, megül a postaládákban, összerezzenti a boltban a pletykásokat, megbújik az árokban. Mindenki hallotta, hogy a kékházban jajgatnak, mindenki a faluban, és indult a találgatás, hogy mi történt, tán a csoki fogyott ki, vagy kaóla, vagy menni kell megint közmunkára, vagy talán beteg lett valaki annyira, hogy mingyá siratni kell, vagy… Másnap Gizi háremének tagja, első gyerekének egyik apja a Melinda boltba indult, mert ott is mindent is kapni, például virágot, művet és igazat, rózsaszín pandás noteszt, és üveggyöngyös tollat, szülinapos bögrét és nejlonharisnyát, öblítőt és tangát, mosószert és tajga bugyit, csipeszt és melltartót, palántát és locsolókannát, gyerekhülyítőt százasért az ajtó előtt, füzetet és borítóját, kis kapát és virágföldet, szóval Melindánál sok a minden és mindig akad vevő, és amikor Gizi embere odaért, akkor is voltak, de előre engedték, mert Melinda mondta, hogy úgy lenne jó, mert ha kintről kér valamit, nem hagyná ott még a jelenlévőkkel sem, szóval senki sem sietett, így mindenki a faluban megtudta, hogy Gizinek meghalt az anyja, emiatt volt az a jajgatás és ajvékolás, és ezért most Lótifutinak örökgyertyát kell hazavinnie, majd mikor kérdezték, hogy nem mécses lesz-e az, akkor persze az volt, és Melinda megkérdezte, mennyi kell és az üzleti szellemnek hála megszabadult a hat éve elfekvő rendelésre hozott, de ottfelejtett hat darab jó nagy üvegmécsestől. És Lótifuti boldogan indult haza, kezében a nagycsapesznél a maradékból vett doboz sört szorongatva. Másnap Gizi üvöltve vonult az utcán, teljes mellszélleségben, mert traktoros Imi sógora, a vörös Erik, aki nem Erik, csak vörös, de a film óta Eriknek nevezik, és tulajdonképpen nem is sógora Iminek, mert Imi el sem vált a feleségétől, csak csendben kétfelé és Imihez költözött vörös Erik húga, szóval a vörös szólt nem annyira szépen, hogy nem kéne a fát vágni a telke végéből, mert kiereszti a kutyát, és ez nem tetszett a kékházban lakóknak, emiatt zengett az utca, jöttek is a rendőrök. Azután még Gizi második gyerekének egyik apja, aki Tampon néven közismert, még bicajra ült, de termete nem jelentett fenyegetést, így az nem jelentett konfliktust sem. Közben kiraktak a kékház kapujára egy matricát, közvetlen az „EZ AZ INGATLAN LAKOTT” felirat fölé, miszerint az ott kamerával megfigyelt terület. Azután jött az ősz, a szél, a hideg. A szarszag maradt a pályán, meg az alvégen...



Gyün a Karácsony, csak legyen időnk félreugrani. Rég nem arról szól ez az ünnep, amiről szólnia kellene, s amiről szólt kétezer éve s annak előtte.

 

Hiszen fordul a föld, s (az északi féltekén) új fény születik. Ami nekünk már nem elég, és (meghülyítve a madarakat például, magunkról nem beszélve) több ezer kilo-, megaWatt energiát emésztünk giccses városfényekre.

 

És most, hölgyeim és uraim, íme az új ember megváltója! Szavazni esemesben lehet, és amelyik kisded a legtöbb szavazatot kapja, azt harminchárom éven át ellátjuk szaloncukorral. Meg távirányítós okostelefonnal egybe épített feszülettel. Kap továbbá buszbérletet és biztosan örül József és Mária a bébikötvénynek is, melyet jó kormányunk és ellenzékünk közösen, kart karba öltve biztosít a jövevénynek és CSOK. A t. ház nőtagjai közösen előadják a karácsonyi dalokat és a lopott pillanatokat. Pénzről nem beszélünk. Alamizsnákat és szavazatvásárlásokat a pulttól balra kéretik a ruhatárban hagyni, fegyvereket a fa alá pakoljuk, szépen masnizva, nem rázva, keverve. Nulla százalékos ajándékot hitelbe a Három királyok zálog- és fürdőház biztosít, hogy ha elúszik, maradjon tisztán. Tessék, csak tessék.

 

Egyedül álltam az óriási áruház kellős közepén. Lábam közt a szél és egy lefizetett bíró fütyült. Valahol megnyikordult egy ajtó, reklámtáblát himbált a huzat. Úgy tíz méterre előttem előlépett egy marcona alak. Poros kabátját lassan széthajtotta. Halk harmonikaszó lebegett a polcok között. Fokozódott a (nemzetközi, soros, migráncsos) helyzet. Az alak lassan közelítette kezét pisztolytáskájához, de én sokkal gyorsabb voltam, és mire előránthatta volna hitelkártyáját, addigra a neonzselé színű műfenyőt már a kosaramba tettem és villámgyors hitelt intéztem rája. Búcsúzóul még utána dobtam néhány akciós szeretetet, plusz harminc százalékkal töltött megbocsátást és sorban állás közben lerámoltam a polcról pár csomag instant ünnepi hangulatot. Elégedetten állapítottam meg, hogy vásárlás közben valahogy véget ért a karácsony és nem vettem észre. Semmit. Semmit. A kisded meg foroghat húsvétig.



Hogyan nem kap az idén Bin Láden disznótorost?

 

Kimi disznót vág. Mondjuk ez úgy hetekkel később lesz, de Kimi jó előre körbejár mindenkit, kölcsönkérni a szükséges eszközöket, mert egyrészről kezdődik a szezon, tehát nem biztos, hogy később még szabad lesz Csapesz üstháza, vagy Mester hurkatöltője, másrészről pedig minden egyes helyen meg lehet inni egy-két sört, esetleg némi kis unikumot is. Kimi emiatt biciklivel járja körbe a falut, mert ugyan autóval menne, de fél a rendőröktől, akik időnként megjelennek és szép lassan, ráérősen járják az utcákat kék-fehér autójukkal és állítólag néha megállítják az autósokat és persze szondáztatnak is, és Kiminek kell a jogsija, mert autóval járja az országot villanyszerelés céljából. Persze Kimit nem Kiminek hívják, eredetileg Zoli, sőt román Zoli, mert valahonnan Marosvásárhely környékéről települt át, és mert nagyon szereti a forma egyes versenyeket és különösen a ferrrariért rajong, meg a Kimi Raikkönnen nevezetű versenyzőért, szóval innen a neve. És bár erősen nemzeti érzelmű, és például fáj neki, ha a Reál Madridot bántják, mert ez esetben nemzeti érzéseit sérti, aki leszólja a spanyol nagycsapatot, és ehhez akkor is ragaszkodott, amikor elmondták neki, hogy a Barszában is játszott kiváló magyar játékos, akit máig is a legjobbak közt tartanak számon, szóval magyarságát nem győzi erősíteni, mégis román Zoliként ismerik a legtöbben. Jár egyébként lagzikba klimpírozni, ami azért is jó neki, mert olyankor nagyon sok sört meg tud inni. Ebben mondjuk hétköznapokon is jeleskedik, egy sima délelőtt, ha nincs munka, tizenöt sörnél nem adja alább, és akkor még ott van a délután, meg az este. Képes több sört meginni, mint mindenki Erzsije, aki még a gugli utcaképen is többször látható sörösüveggel a kezében, és akkor lesz mindig beteg, ha épp nem sört ivott, bár róla azután elmondható, hogy kizárt, hogy vízi betegségbe essen, mint Szabó bakter.

Szóval Kimi körbejár, most épp Csapesznál issza negyedik sörét és hol van még a dél, mikor Csapesz bezár és sikeresen elkérte már a nagy üstházat az üsttel és a gázégővel egyetemben és ott sorakozik a lépcsőn még traktoros Imi, mert végeztek a földeken, most parasztünnepe van a traktorosoknak és már nyitáskor letudta ugyan a kis keserűt meg az első sört, de az asszony már elment dolgozni, és ő is túl van a favágáson, amit a paraszt szamuráj kardnak hívott motoros fűrésszel végzett és a reggelin, így azután aktuálisan ismét szomjas, és itt van még Bingó Gyula, aki valaha méhész volt, de nagyon régen és hősszerelmes, mert azért jött ebbe a faluba; és persze itt álldogál Nünü is, meg Attila, a hun, aki taxizott valaha a nagyfaluban és mindent tud, hogy mi hun van, és ott ücsörög egy sörös ládán Bin Láden. Ez egy másik Bin Láden, ez kamionos, bár egyesek szerint ezek is terroristák. Bin Láden Kimi egyik szomszédja, és Kimi korábban az összes szomszédjának vitt kóstolót a disznóvágások alkalmából, pedig Kiminek sok szomszédja van, mert a völgy aljába építkezett, majdnem a patak partjára, és így legalább hat szomszéd telekkel határos a telke. Megint disznót vágsz, he? üvölti Bin Láden, mert ő mindig üvöltve beszél, üvöltve szórja ezer éves vicceit, amiken maga hatalmasakat nevet, még a könnye is folyik egyik-másik viccén, amit az egész nap hallgatott rádióműsorokból hall, szóval mindig üvölt Bin Láden, most mért ne tenné, akkor bebaszol már reggel öreg, folytatja Bin és megint elbaszod a hurkát. Hát én még ilyen szar hurkát életemben nem ettem, tudja meg Bin Ládentől az utca és a hangerőt tekintve az egész hidegvölgy. Kimi csak pislog, vörös a kerek feje, morog is valamit. Bin Láden nem kap az idén disznótorost.



Piros Pisti karácsonya

Ha nincs bor, nincs ágy. Erről szól a Pista lakhatása. Mert ott a páskomban jó volt addig, amíg nem volt fagy, mert addig is úgy ment oda, ahogyan akart. De a vöröske akkor engedi be, ha visz bort. Egyébként is, ebben a faluban nagyobb az egy főre eső homoszexuálisok aránya mint másutt – mondja Nünü, aki olvasott szakember, és kiokosít bárkit a Csapesz előtt, két sör között. Azt is mondja Nünü, hogy Balázs, azaz a bátyja, éppen Érden dolgozik, mint csicska, és hiába mennének érte, a cigány úgysem engedi sehova, így marad ott Érden, szedheti a kutyaszahart, de meg is érdemli, mert itt a faluban nem volt jó neki sehol, se a lovardában, se Csapesznél, se a Bencsiknél, aki megint egy boltos, de van neki földje is. Így oszt marad ott, ahol van, s bár telefonált egyszer az öccsének, hogy menjenek érte, a cigány nem engedte. Ezt mind Nünü mesélte, akkor, amikor a Csapesznál összeszámoltuk, mennyi a homoszexuális a faluban, és akkor került szóba az is, hogy Piros Pista nem csak a borért lakik a vöröskénél, de milyen vicces is az, hogy piros, meg vörös, meg bor. Azután pedig, ha nem visz bort a Pista, akkor marad a páskom valamelyik elhagyott présháza, vagy, ha nincs fagy és tél, akkor az árok, buszmegálló. Pista billeg az út szélén, nem akar jobbra menni, vagy balra menni. Csak billeg. Törvényen kívüli, senki nem akar vele foglalkozni, nem is számít. Tavaly birkapásztor volt, eladott néhányat, birkát, pedig volt bora, dohánya, étele. Most megint billeg az út szélén. Ha van neki egy liter borra való, azon felül, amit megiszik, nem fagy meg. Az evés meg ünnep. Mondjuk, éppen karácsony.