Csák Gyula

1.

 

Halló!

Halló!

Te vagy, fiam?

Szia, Papa.

Harminchat órája csengetek, és nem veszed fel!

Elnézést, Papa. Már itt is vagyok.

Lihegsz, mintha rohantál volna.

Meghallottam  a  la  Franceskát  és  csakugyan  ügettem egyet, Papa.

Kilométerekre van tőled a mobilod, fiam?

Drága vagy Papa, ezekkel a matematikai jellegű túlzásaiddal, de nem is járnál messze az igazságtól, ha akár arra céloznál, hogy kibillent nálam az idő tengelye. Olyan exoszférában  élek,  amelyben  minden  végtelenül  óriásnak,  ugyanakkor végtelenül  parányinak  tetszik!  Minden  varázsos  és  mámorító körülöttem!

Általában hol tartod a mobilodat fiam?

Általában a kabátomban, de azt felakasztottam az imént az ajtó melletti fogasra, és időbe telt, amíg innen, az ablaktól, ahol most állok, odaértem.

A mobilt mindig magánál tartja az ember, fiam.

Hatvankilenc  négyzetméteres  szobában  vagyok,  Papa! Egyetlen ablaka van, de az olyan hatalmas, hogy minden sarkot bevilágít, pedig a falak fekete bársonnyal vannak borítva.

Kriptából, vagy trónteremből beszélsz?

Abban az angliai szállodában van ez a helyiség, amely szállodát   szőröstől-bőröstől   mielőbb   megvenni   javasoltam cégünknek.

Nem tudok róla.

Nyaralni voltál Papa, távoli szigeten. A vonatkozó dokumentumokat  pénzügyi  szakembereinknek  postáztam  előzetes mustrára. Hamarosan eljut a híre hozzád is.

Nem hiszem, hogy ráharapnak a pénzügyesek, ahogy én ismerem őket.

Nem utasíthatják el! excellent opportunity presents itself!

Káprázatos az ajánlatom! Kereken száz a tengerre néző ablakok száma.

Sok ilyen szálloda van a világon, fiam.

Annak a szobának az ablaka viszont, amelyikben most vagyok,   nem   tengerre   néz,   hanem   egy   aprócska   piacra. Mindössze  tizenkilenc  árus  a  maga  sátrával,  portékájával,  és lényege szerint mégis a teljes élet ölelt körül, amikor lementem és belemerítkeztem.

Marx mond olyasmit, hogy lényege szerint az egész földgolyó egyetlen piac, és fordítva.

Óriási  vagy,  Papa!  Micsoda  szimatod  van?  Bejöttél  az utcámba! Engedd, hogy beszéljek még arról, amiről nem szólhattam az elküldött dokumentációban. A piacra néző ablak előtt tölgyfaasztal nyúlik, rajta fatál, s ezen zöld levelekre rakva friss fügék, amiket a piacról hoztam, az üveg mézzel együtt, amit az asztalnak arra a pontjára tettem, ahol átvilágítják a napsugarak!

Minek neked az a méz?

Magdának  vettem.  Azt  játssza,  hogy  háziasszony,  és recepteket próbál.

Add a mobilt Magdának! Őt is rég hallottam.

Nincs itt.

Micsoda  házastársak  vagytok,  hogy  nyaralás  közben külön császkáltok?

Meguntuk  a  szállodázást,  lakást  béreltünk,  és  Magda most a konyhájában fogja a fakanalat. Én meg a szóban lévő díszletek között teszem a dolgomat abban a meggyőződésben, hogy a művészet és a tudomány rangjára emelem a pénzcsinálást.

Inkább egyebet csinálnál, fiam. Ötödik éve mindhiába várom az unokát!

Mindennek eljön az ideje, Papa.

Nehogy tovább add Magdának ezt a nyers megjegyzésemet! Csak neked szól, te pedig nem ítélsz el érte.

Világért sem, Papa.

Mert csodálatos az, fiam, amikor két egymásba fonódó lélek beleszáguld az ismeretlenbe. A nő és a férfi együttese olyan erő, amely nélkül nincsen család, emberiség, nincsen történelem. Nagyon vigyázzatok egymásra és magatokra. Tudjatok róla, hogy éppen mostanában van az angyalok születési szezonja, ne szalasszátok el az alkalmat! Puszi Magdának is!

Átadom, Papa. És mindent kösz. Ámde kérlek, hallgasd tovább jelenlegi helyszínem leírását. A mézes üveg mellett nagy alakú,  keményfedelű  könyv,  azzal  az  aranybetűs  felirattal:  die schönsten Gebete der Welt. A világ legszebb imái. Beleolvastam, és csakugyan méltóságos szövegek.

Amikor futárként teljesítettem szolgálatot, sok nagy szállodában megfordultam, s azok tartozékaként láttam ilyen tárgyakat, fiam.

Ez a tulajdonom.

Egyedi darabként nem lehetett olcsó.

Egy barátomtól kaptam, ajándékként. És mellette barokkosan keretezett kép díszlik. Marx Károlyt ábrázolja.

Azért is pénzt adtál, fiam?

Ez valóban a szálloda tartozéka, Papa!

Fordítsd lefelé, ha zavar a jelenléte.

Dehogy zavar! Azért vettem le a falról, hogy alaposabban tanulmányozhassam. Ritkán látható, jó fej.

A moszkvai katonai akadémián úgy adták elő, hogy alacsony, vállas férfi volt, haja és szakálla fekete, a bőre sárgás. A gyerekei szerecsennek hívták. Mindettől persze jó benyomást gyakorolhat. Szálloda falára kitenni azonban nem szerencsés mostanság.

Itt lakott, Papa! Ebben van a biznisz! Ez a nagy promising opportunity! Világturizmust építünk rá!

Kevesen  tudták  hozzá  hasonló  mértékben  két  táborra osztani a világot, fiam, de nem hiszem, hogy ezért a tettéért most bárki azzal akarná honorálni, hogy például egyik feltételezett lakhelyére zarándokolna.

Sokszorosan bizonyított, hogy itt lakott, mégpedig ebben a szobában! És nem szimpla zarándokhely van a képzeletemben, Papa. Kiállításokat, koncerteket, fesztiválokat szervezünk. Újratemetést rendezünk neki, valamint koronázási szertartást a világ proletárjaival együttműködve! Meg mindent!

Majd nézd meg, mit szólnak az ötlethez pénzügyi szakértőink.

Meggyőzöm őket, Papa!

Melletted leszek, amennyire tudok, fiam. Vedd azonban figyelembe, hogy az embernek nem mindig az első ötlete a legjobb.

Ezerszer átgondoltam, Papa.

Nagy erőket szabadít fel a becsvágy, fiam, de csak akkor juttat beteljesüléshez, ha elérhető célja van.

Hiszek az ügyben, Papa!

Próbáld, fiam.

Kösz, Papa.

Az viszont határozottan rossz ötlet, hogy a kabátodban tartod a mobilodat. Pláne, ha a kabátodat meg elveszíted. Én például a nyakamba akasztva hordom. Úgy mindig kéznél van. És a mobil azért van, hogy mindig kéznél legyen.

Veled is megeshet, hogy elfeledkezel róla, Papa.

Soha!

Négy nappal ezelőtt sem volt nálad, amikor megtámadtak azon a trópusi szigeten.

Nem tudok támadásról. És a mobil mindig nálam van!

Az hírlik, hogy óriáskígyók rontottak rád.

Ostoba emberek terjesztik ezt az mesét. Ne kövesd őket!

Mindenestre négy nappal ezelőtt hívtalak, és nem vetted fel. Mért nem, ha akkor is a nyakadban volt?

Okom volt rá, ha nem vettem fel! Amúgy, hogy vagy? Azt hallom, szakállt növesztesz.

Mamától hallottad?

Az a kérdés, igaz-e?

Játszik az ember az arcával, Papa.

Az arculattervezés helyénvaló. Az emberi tulajdonságok legfontosabbja éppen az arckifejezés. Na, nekem aztán meg is adatott,   hogy   tanulmányozzam   a   különféle   fizimiskákat!

Képzeld csak! Falumból a fővárosba szakadtakkal találkoztam tegnap. Seregnyi játszótárs, mostanra leharcolva. succes has passed them by, ahogyan azokról mondják az angolok, akiket elhagyott a szerencse.

Mondta Mama, hogy az a találkozó sem tett jót neked.

Jól tettem, hogy elmentem! Fél évszázad köszönt vissza.

Mamának nincs fogalma arról, hogy mit jelent a vital interest, a távlatos  létérdek,  amit  neked  nyilván  szükségtelen  magyaráznom.

Mamát mért nem vitted? Egy faluból valók vagytok.

Nehezítette volna a helyzetemet.

Megbeszéltétek, hogy ő ne menjen?

Semmit nem beszéltünk meg!

Mért nem?

Nem barátaink a szavak mostanában, fiam. Akarsz arra figyelni, amit mondok, vagy hagyjam abba?

Beszélj, Papa.

Majd folytatjuk, ha kellő türelmet és őszinte érdeklődést mutatsz.

 

2.

 

Itt vagy, fiam?

Szinte le se tettem a mobilt, Papa.

Hány óra most Angliában?

Dél van.

Itt  eggyel  kevesebb.  Vagy  több.  Nincs  jelentősége.

Elnézést, ha várakoztattalak. Csak azt kellett kivárnod, amíg szóltam a titkárnőmnek, hogy hozasson ebédet.

Nem otthon vagy?

Be kellett jönnöm az irodába, mert dolgom van.

A pesti falunapról akartál mondani valamit, Papa.

Érdekes dolgok történtek. Szavalja például az egykori kolhozelnök, hogy vannak, akik tegnap még szocializmust hirdettek, mára meg lyukakat keresnek a piac hálóján.

Tábornoki ruhában voltál, Papa?

Civil összejövetelen soha. Nyugdíj óta különben is cask akkor veszem fel az uniformist, ha olyan helyre hívnak, ahol előírás. Egyenruha  nélkül  is  szemet  szúrhatott  a  jelenléted. Sokan ismerhetnek. Felszólaltál?

Volt, aki beszéljen. A kolhozista mellett egy másik nagy elme azt fejegette, hogy manapság nem az eszesség, a szorgalom, a vállalkozói lendület az üzleti siker záloga, hanem a kapcsolat, a kíméletlenség és az adócsalás. Abból a fajtából való volt az illető, amelyik sűrűn áztatja politikai viták söröskorsójában a bajuszát. Összevissza hadonászott, de eléggé egyértelműen rám is mutogatott.

Hogy reagáltál, Papa?

Mérges  lettem,  de  nem  szóltam.  Utólag  ezt  ösztönös tudatosságként fogom fel.

Szerintem bölcs voltál. Az indulatosság tudatos visszafogása bölcsességet rejt.

Ha én akkor elveszítem a fejem, bármi bekövetkezhetett volna. Mindenki szerencséjére történt azonban, hogy váratlanul témát és modort váltott a pasi. Azt kezdte kiabálni, hogy bukszákat, ékszereket az asztalra! Mindenki kövesse a parancsot, aki élni akar! Ez a romantikus rablógesztus aztán tréfává oldotta  egész  előző  hepciáskodását.  Nevetgélés,  kurjongatás,  taps csapott fel.

Jó  befejezés,  Papa.  Mindamellett  nem  kellene  katonás szögletességgel elutasítanod Mama intuícióját, amely szerint a szigeti megrázkódtatások, továbbá egy ilyen falunapi attak szétzilálják energiáidat, és újrakapcsolódásuk csakis a szünergészisz révén volna lehetséges.

Bolond lyukból bolond szél fú!

What do you mean by that, Papa?

Babonás némber!

Kiről és miről beszélsz, Papa?

Aki pénteken vidám, vasárnap sír. Effélékben hisz anyád.

Ő, aki segített valaha megoldani a gondjaimat, hovatovább megoldhatatlan gondommá lett.

Súlyosak a szavaid, Papa. Nem is hiszem, hogy igazak.

Három  éve,  hogy  meghibbant.  Akkor  kezdett  hízni.

Addig mérsékelten főzőcskézett, kertészkedett, jómódú nőkhöz illően unatkozott. Azóta csak a kilók ellen küzd. Akkor talált rá Dodira,  meg  Brigire.  Tornáznak,  fogyóznak,  jótékonykodnak. Időnként azt játsszák, hogy energiát küldenek egymásnak. Néha imádkoznak, de szerintem csak bohóckodnak. Satöbbi.

Ismerem Dodit, meg Brigit, Papa.

Nahát, akkor tudod, hogy Brigi az a nőféleség, aki szűk nadrágban jár, holott, ha összeteszi a lábát, olyan, mintha körző zárulna be. Hogyan lehetett ilyen lábakkal balettozni? Mert állítólag azt csinálta, külföldön.

Jó táncos volt, ezt ne vitassuk el tőle, Papa. Világlapok méltatták. Olvastam.

Oké! Legyen az a nő mindenkié, aki vágyakozik utána.

Akkor ott van az élettársa, Dodi. Az meg járkálás közben dobog, mintha patája lenne. Olyan tátott szájjal nevet, hogy a gégéjéig belátni. Megállás nélkül okoskodik, holott csak annyi a műveltsége,  hogy  Spinoza  szűzen  halt  meg,  miként  Kant  és  Pascal. Zabolátlan, közönséges alak.

És jó áron eladható képeket fest. Ezt se felejtsd, Papa.

Várjál már! Azt hirdeti, hogy arcés csataképfestő, holott abból van a fő jövedelme, hogy meztelenül festi le a nőket, és mikor a festék megszáradt, ruhát is fest rájuk. Újabb száradás után kaparni lehet a felső réteget és a ruha alá lehet kukucskálni. Nesze neked művészet! Figyelmeztettem is anyádat, hogy óvakodjék ilyen modell-szerep vállalásától.

Miket nem tételezel Mamáról, Papa!

Tapintatosan vezettem elő neki.

Mama, meg Brigi osztálytársak voltak a gimiben, Papa.

Régebben is összejárt a társaság, amikor még én is otthon voltam. Nem  tudod,  mi  történik,  mióta  elmentél.  Amit  ezek művelnek, azt nem lehet józan értelemmel felfogni! Csak védekezni próbálhatsz ellene, akár a jégeső, a gümőkór és mindenféle pusztító nyavalya ellen!

Ne izgasd fel magad, Papa.

Hagyjuk is. Beszélni se szeretek erről. Jobban lehangol, mint a megbuktatott politikai rendszer árvái, akiknek a körében feszengtem a találkozón. Egy bokorban ültek, s úgy meredtek a semmibe, mintha saját sírgödrükbe néznének. A valóság helyett már csak illúzióikba kapaszkodnak. Feltevésem szerint kutatni próbálják titkon, hogy a kommunizmus kísértete után maradt-e hátra utód, amely alkalmas lehet az újrakezdés szerepére?

Miért  kellett  bukott  illuzionisták  között  szoronganod, Papa?

 Együtt játszottunk valaha. Nem különülhettem el tőlük. Nem volt ott más ismerősöd?

Volt olyan csoport is, amelyikben az újra vagyonosak ültek. Csupa jó tartású, jó magyar és vallásos ember. Olyanok, akiknek a szülei is vagyonosak voltak, amíg lehettek. Akkor én mezítlábas voltam, és nem voltunk játszótársak.

Mégis inkább közöttük lehetne a helyed, Papa, ha nem is vagy vallásos. Mezítlábas voltál, de sikeres ember lettél.

A siker hamis értékmérő, fiam. Hozzáértők szerint Jézus szókincsében sem szerepel. Az asztalodon lévő imakönyvedben ellenőrizheted.  Sikeressé  lehetsz  egy  szerencsés  pillanatban, hasznossá  azonban  csak  hosszú  idők  munkájával  teheted magad.

Te a hosszú időn át hasznosak seregébe tartozol, Papa.

És nem mellékes, hogy több lehet a pénzed, mint akárkinek gyerekkorod mai gazdagjai közül. Te is kihúzhatod magad.

Nem  ősöktől  örökölt  javakat  gyarapítgatok  tisztes módon, hanem új kapitalistaként, régi komcsi kapcsolatok felhasználásával harácsolok. Ez a stigma. Látnod kellett volna azok szemeit, akik abban a táborban ültek. Most üstökön ragadják az alkalmat,  hogy  lábukat  a  legyőzöttek  nyakára  tehetik. Az  út pora helyett a lelkeket tapossák. Valamiféle nagyszerűt látnak a bosszúban. Keresik a törvény által üldözhető bűnbakot, de méginkább  lesik,  hol  jelzi  magát  a  bukott  kommunizmus  titkos utódja, mert arra kell igazán lecsapni!

A győztesek is azt kutatják, amit a vesztesek?

Akik politikailag, meg egzisztenciálisan vesztesek, ráadásként a lelkükben is sértettek, azok sem szeretnek sokáig vesztesekként létezni. Aki él, küzdeni akar, és még győzni is!

Jól hangzik. El is mondtad ezt a találkozón, Papa?

Mondtam volna, ha kérdezik. Azonban inkább állításokkal találkoztam, elsősorban arról, hogy nem eszesség, szorgalom, hanem  adócsalás,  kapcsolat,  satöbbi.  Magamban  elismertem, hogy ez mind benne van a kottában, ezek nélkül nem is lehet a kapitalizmus szimfóniáját játszani. De, ha annyira nem tetszik, akkor játsszunk mást! Én ma is benne lennék, hogy próbáljunk ismét szocializmust játszani.

it is not a question of will, Papa. Így szól az angol, ha azt akarja mondani, hogy ez nem akarat kérdése. Te is tudod.

Jól van, jól! Azt akartam mondani, hogy nem egyszerűen csak akarat kérdése. A lényeg, hogy nincsen hadrafoghatóság. A küzdés helyébe desperáció lépett. Eltűnt a fiatalkorom idejét jellemző elszántság, amikor vesztettnek látszó helyzetekben sem csüggedtünk,  amikor  káromkodva  is  bíztunk  a  hitünkben! Valószínű, hogy az újrakezdéshez új nemzedék kell.

Vagy még újabb, Papa.

Talán az unokák nemzedéke! Ha megszületnének!

Meg fognak születni, Papa. A saját unokádat is taníthatod majd tipegni.

Förgeteg módján tornyosul fölénk egy sötét világ, amelyben el kell majd igazodnia. Nem valószínű, hogy mellette lehetek.

Hosszú életű leszel, Papa! És bízzál benne, hogy önállóan is tud majd jó döntéseket hozni. És tudjál róla, hogy manapság már nem felelősek a nagypapák az unokákért. Túlságosan felgyorsult az idő.

Hány óra nálad?

Dél van. Mint az előbb.

Egy építési vállalkozó ígérte, hogy visszahív telefonon, de már jócskán késik. Mondtam én azt neked, hogy amikor a varsói szerződés tagállamainak egyesített hadereje belépett az Amerika által provokált atomháborúba, én Rostockban, a főhadiszálláson teljesítettem szolgálatot?

Mesélted, Papa.

Azt  is,  hogy  helyben  lefokoztak  egy  őrnagyot,  mert három percet késett a speciális tűzparancs továbbításával?

Azt is.

Pedig  akkor  csak  hadgyakorlat  volt.  Nem  ismerik  az emberek az idő hatalmát. Ez az építési vállalkozó se. Na, majd megkapja a magáét! Azt is meséltem, hogy az őrnagy késedelmessége miatt én is bűnhődtem?

Úgy emlékszem a sztoridra, hogy másodmagaddal szolgáltál Rostockban, és mind a kettőtök súlyosan bűnhődött az őrnagy miatt.

Lengyel származású volt az őrnagy és mindketten közvetlen alárendeltjei voltunk, mint frissen kinevezett, magyar hadnagyok. Nagy nemzetközi háborúsdit játszottunk a mából nézve, de akkor  komolyak  és  kegyetlenek  voltak  a  körülmények.  Nyílt paranccsal azonnal hazavágtak. Azt az illetőt is büntették, persze, aki velem volt ott frissen avatott hadnagyként. Az övé külön történet, de én keservesen megszenvedtem, amíg lemostam a gyalázatot, és visszaküzdöttem magam a jó katona rangjára és hírébe.

Kiváló            katona  voltál,   Papa!    Annak   születtél. Megérdemled minden kitüntetésedet. De hová lett mégis a veled együtt büntetett bajtársad? Többször hallottam Mamától, hogy szoros barátságban voltatok. Ő kimaradt az emlékezéseidből.

Mesélhetek róla, ha kíváncsi vagy, de most jelenti a titkárnő, hogy megjött az építkezés vezetője. Na, mielőtt kimegyek, hogy elintézzem a pasast, még annyi derűset az életünkből, hogy ez a mostani titkárnő csere útján került ide. Mama követelte, hogy cseréljem le az előzővel, mert az gyanús volt neki. Teljesen alaptalanul. Korrekt munkaviszonyban voltunk. Ez a mostani meg minduntalan a titkos szerelem jeleit mutatja. stille liebe. Egyetlen ember a környezetemben, aki még mindig tábornok úrnak szólít.

Negyven múlt, de pártás szűzként hol kipirulva, hol dévajon, hol nefelejcs szemmel közlekedik körülöttem. Időnként egy-egy pillantás, amolyan heimlicher blick. Megyek, elintézem az építészt, aztán hívlak, fiam. Addig növeszd a szakállad.

 

 3.

 

Hallasz, fiam? Tessék, Papa.

Mielőtt elfelejtem, a mobilról akarok még annyit mondani, hogy én azért is szeretem a nyakamba akasztva hordani, mert öröm számomra, ha meghallom a hangját. Gyönyörűség, amikor muzsikálni kezdi a híres la Franceskát, úgy, ahogyan azt Nápolyban, utcai énekesek előadják. Elmondom az érdeklődőknek, hogy a fiam vette magnóra a helyszínen, aztán ő tette a készülékembe is, jelzőhangnak. Komolyan hálás vagyok neked érte. És most Kedves Figyelmesség címmel kitüntetem ezt a műveletedet. Hallottad?

Igen, Papa.

A kitüntetést ezennel át is adom. Vetted?

Jó ügyet mindig szívesen szolgálok, Papa!

Kitüntetés átvételekor úgy mondtuk a seregben, hogy a dolgozó  népet  szolgálom.  Te,  persze,  nem  voltál  katona. Tábornok apád elintézte, hogy ne hívjanak be.

Örök hála érte, tábornok apa.

Normális viszonyok között ezért a protekcióért nem hála, hanem főbelövés, de legalább lefokozás járt volna nekem.

Talán mégse, Papa. Lásd be, hogy túlzás, amiket mondasz. Beszélj inkább az építkezésről. Hogy haladtok? Az építészszel találkoztál az előbb, ha jól értettem. Azt kérdezte tőlem valaki, miért éppen Rousseau, meg Voltaire mellszobra köszönti az érkezőt új házunk főbejáratánál? Nem tudtam válaszolni.

Ki kérdezte?

A neve  nem  jut  eszembe,  hirtelen.  Közös  ismerősünk lehet, aki arra járt, a hegyoldalon.

Inkább azzal van probléma, hogy nagy a rendetlenség.

Ezt a képébe is mondtam az előbb az építésznek. Bukdácsolva jutottam le ma reggel a garázsig. Meg is rándult a bokám. Olyan méregbe gurultam, hogy leteremtettem és azonnali hatállyal elbocsátottam azt a kancsal biztonságit, akit sohse szerettél. Csupán annyi zavart benne, hogy nem tudtam kideríteni: mikor, merre néz.

Nem lenne jó érzés, ha úgy tűnne, hogy miattam küldted el, Papa.

Szó nem lehet ilyen értelmezésről! Ami történt, az én döntésem és az én felelősségem. Az történt, hogy miután leértem a kocsihoz, nem előre akartam ülni, amint gyakran szoktam, hanem hátra. Villantok a szememmel, nyitja az ajtót az emberem, befészkelődök hátra, ő a sofőr mellé, ahol megfelelő ülőtartását veszi fel. A kocsi elindult. Én meg előre hajoltam, s döftem egyet az emberem válltömésébe. Hátra fordult és egymásra néztünk. Veled ellentétben én mindig tudom, hová néz. Halkan kezdtem, de hirtelen felső regiszterbe váltottam, és azt kiáltottam, hát szarvasmarhák nevelték magát, hogy nem tud köszönni?

Juj, Papa! Ez hangos volt.

Elnézést. Azt mondja a személy, ő már köszönt. Mondom neki: csak biccentett, és az nem ugyanaz! Állítja, hogy azt ő köszönésnek szánta. Na, a sofőrnek parancs, hogy stop! A személynek utasítás, hogy kiszállni! Mehet az utolsó fizetését felvenni!

Sajnálom azt az embert, Papa.

Várjál. Nem száll ki, hanem csak néz, bámul az a betonember, mint a gőte, aztán sírásra görbül a szája, és azt motyogja, hogy ő nem a pénzért van itt, hanem azért, mert jó mellettem szolgálni. Mit lehet erre mondani? Intettem a pilótának, hogy indítson.

Nagy érték a szolgai hűség, Papa.

Szolgálati! És még egyszer mondom, hogy: szolgálati! Nem kell gúnyolódni, mert igenis értékes ez az eszmény! Ezért is döntöttem  úgy,  hogy  megtartom  azt  az  embert.  Évtizedekkel ezelőtt akadtam össze vele a kiképzési főcsoportfőnökség kilences számú századnevelői táborában. Lovas felderítőm volt. Máig emlegeti,  hogy  akkor  ő  menőkedvű,  hétéves  herélt,  sodrott almásderes lovat nyergelt. Lágy szájú volt a paripa, érzékeny az utasítások vételében, rendszerint a fülét is hátrafeszítve hallgatózott, mintha segíteni akarna lovasának a felderítésben. Ez a katona meg is érdemelte a pártfogást. Segítettem én is. Nyugdíjazásom után is megtartottam a környezetemben. Nem titok senki előtt, hogy testőri feladata van. Magammal vittem tegnap a falunapra is.

Nem volt az kínos, Papa? Téged mindenki ismer, őt meg senki.

 Fenyegetővé válhat a jelenléte, ha úgy kívánatos, de tud nem látszani is, ha az a szükséges. Vendéglőben volt az összejövetel, zártkörű jelleggel, s ő az ajtóban állt, hogy segítsen azoknak, akik feladatul kapták, hogy eltanácsolják az illetéktelenül behatolni akarókat. Figyelmen kívül maradt, miközben ő mindent figyelt.

Nem tartod sértőnek, ha azt kérdezem Papa, hogy te féltél azon a találkozón?

Ez nem sértő, hanem értelmetlen kérdés. Mért merült fel benned, egyáltalán?

Voltam egyszer veled ilyen összejövetelen. Azzal próbáltam összevetni a tegnapit.

Soha nem vettem részt effélén. Pláne veled együtt!

Sorolom a részleteket, és emlékezni fogsz, Papa. Azon a régi  falunapon  széltében-hosszában  te  voltál  a  főtekintély. Díszpolgárrá avattak, csodálták tábornoki egyenruhádat, amit előző napon öltöttél magadra először, és hivatalos, meg alkalmi programjaid okán levetni sem akadt időd. Azért mentél oda is egyenruhában.  Szónoklatokban  magasztaltak.  Azt  kiáltották, hogy üllőnek, vagy kalapácsnak kell lenned, és addig éljen a szocializmus,  amíg  a  következő  özönvíz  felszárad!  Nem dereng?

Ha te állítod, lehet, hogy volt ilyen. És? Tegnap úgy mentél ugyanoda, hogy leharcolt állapotban találtad a csillagfényes régi gárdát, nem ülhettél kedved szerint akárhová,  ujjal  mutogattak  rád,  és  biztonsági  embert  vittél magaddal. Van különbség a két összejövetel között, Papa.

Nem  jól  gondolod,  fiam.  Nem  félve  mentem,  hanem kíváncsian. Mások is így jöttek. Találkozni akartak. Inkább találkozni, mint veszekedni. Érződött kedvetlenség, sóhajtozás, desperáció, de mindez természetes is, ha tekintetbe vesszük a feltorlódott éveket. Tulajdonképpen az idő múlásának feltűnő voltából adódott az is, hogy átjárásom lett a régi-új gazdagok karéjába.

Ezt nem értem, Papa.

Szemezgettem az egyik atyafival, mert ismerősnek tetszett, de éppen az volt benne a feltűnő, hogy nem látszott rajta az idő múlása. Azt mondta, azért van így, mert fokhagymát eszik reggelire, vöröshagymát ebédel és retket vacsorázik.

Csak úgy trécselni kezdtetek? Semmi osztályharcos etikett, Papa?

Koreográfiája volt ennek, várjál. Mondom: rá-rápillantottam, ismerőst gyanítva benne. Szólni nem akartam hozzá, mert úgy ült, mint egy túlfőzött hal, csak a sértettség szálkái tartották össze. Láthatóan valami nem látható gyűlölet fortyogott benne, mint a bugyborékoló sár.

Hogyan láttad azt, ami nem látható, Papa?

Kívülálló számára bizonyára nem lett volna felfedezhető semmi az egész elkülönülésből. De mi, akik régről tudtuk egymást, értettük a helyzetet. Aztán egyszer azt mondja a cimbora: nézzem csak Viktóriát, milyen felajzottan járkál, akár egy szoptatni vágyó, teli tőgyű kecske. Nem tejet kínált azonban, hanem kakukkfüvön érlelt pálinkát. Be is ittak belőle páran.

Viktóriát mondtál?

Az a neve.

Mamától hallottam Viktóriáról

Világszép leány volt valaha.

Mama nem dicsérte.

A nők  nem  szeretik  a  konkurenciát.  Viktória  mostani kinézetéről persze, inkább semmit. Ha most látná Mama, elégedett lenne vele.

Inkább sajnálná, mert Mama jószívű.

A növényi  étrendű  öregember  elhessentette  Viktóriát. Flaskát vett elő, és pálinka helyett karcos bort ittunk. Közben arról panaszkodott, hogy valamelyik felmenője politikai rövidlátásból átkeresztelkedett annakidején katolikusnak, és ráfizetett, mert Tisza Kálmán kormányzata nem pártolta a katolikus intelligenciát. Saját vértestvére meg zsidó hitre tért a második világháború után, mert ebben az új minőségében hasznot remélt húzni a zsidóság szenvedéseiből. Azt is tudta, hogy a kőkorszakban ötféle búza és háromféle árpa volt Magyarországon. Szinte szántam, amikor előadta, hogy teljesen egyedül él, senkije sincs és a rendszerváltáskor visszakapott javakban sincs öröme, mivel megtartóztatja magát a földi élvezetektől. Hagyja is, hogy vele együtt pusztuljon minden körülötte.

Divatja van ennek, Papa. Jóslatokról és végítéletről szóló forgatókönyvek láttán-hallatán menekülnek sokan az értelemtől, és irracionális kultuszok, ideológiák felé fordulnak.

Legérdekesebb volt ebben az emberben, amikor azt közölte, abból az időből emlékezik rám, amikor angyalbőrbe öltöztem öccsével egy évjáratúként. Nagy mulatozást rendeztek a bevonulók a faluban, és azon ő is részt vett. Hallott róla, hogy későbben Rostockban is együtt szolgáltunk. Sok más, említésre érdemes emléke nincsen, mert hosszú évekig börtönlakó lett, mint osztályellenség. Ámde nem ez ellen lázadt, hanem katonatársamról, az ő testvéröccséről sistergett olyan ószövetségi átkot, amiben legenyhébb az volt, hogy chimérának nevezte. El is mondta, hogy ez ókori szörnyeteg, amely két különböző fajtához tartozó egyed szöveteiből mesterségesen összetett lény. Az ő testvére a modern kor chimérái közé tartozott. Bármilyen aljasságot elkövetett, amit érdekében valónak ítélt. Megtagadta, elárulta, eladta vérségi rokonait, ha abból haszna, dicsősége lehetett. Ha ő most, mármint ez a falunapi öregember, szerét ejthetné, megölné, hogy a bibliai testvérgyilkosság fordítottjával szolgáltasson igazságot a Káin által elkövetett bűnért. Így beszélt, közben iszogattunk.

Nem hiszem, hogy Mama féltékeny volt Viktóriára. Mindenkire, akin szoknya repkedett körülöttem. Holott soha, semmi oka nem volt?

Nincsen ember hiba nélkül, fiam. És konkrétan: Viktória, meg te? Egyszer a blúza mögé láttam.  Júj, Papa!

Nem én forszíroztam. Ő gombolta ki, szerintem önkéntelenül. Szabad öntudatának szólt a büszke mutatvány.

Diszkrét közlésedért cserében én is elmondom, amit én láttam Viktória blúzában, Papa.

Te? Mikor láthattál volna oda?

Mikor veled mentem a falutalálkozóra, Papa.

Hiába ismételgeted, nem emlékszem rá. A te ottlétedre, semmiképpen.

Nincs is a dolognak sürgősségi jellege, Papa. Halaszthatjuk. Jobban érdekelne most, hogy miért lett probléma az a pár kiló, amit évekkel ezelőtt felszedett Mama?

Ő csinál belőle problémát. És általában sokat megenged magának azért, hogy koránál fiatalabbnak látszódjék.

Például?

Csíkokat fest a hajába, és lila szalaggal köti át. Ugyanilyen színű rúzst ken a szájára. Csattogó papucsokat hord.

Papa! Te féltékeny vagy! Amit Mamáról előadsz, az vonzza a férfiakat. Igenis üdítő látvány, ha egy nő jól érzi magát a bőrében! A feleségem is azt mondja, hogy az én anyukám igazi nőeszmény!

Ha olyan eszményi minden, akkor mért nem fér a bőrébe? Miért veszít el minden mértéket, mindenben?

Neked  is  lehet  szereped  a  dolgok  alakulásában.  Azt mondja Mama, úgy nézel a levegőbe, mintha örökkön azt keresnéd,  mibe  köthetsz  bele!  Pláne  így  van,  amióta  óriáskígyók támadtak meg a szigeten.

Ne emlegesd ezt a sületlenséget!

Akkor mondd el Te az igazat! Mama is csak Brigitől és Doditól  tudja,  hogy  óriáskígyó  támadott  meg.  Nekem  is  ők mondták. Dodi látta a szállodai prospektusban, hogy ott igenis léteznek óriáskígyók, sőt, külön istenük van a szigetlakók szerint.

Brigi  orvosi  szakkönyvből  kutatta  ki,  hogy  egy  csörgőkígyó ezredfoknyi  hőmérséklet-eltérést  is  észlel  a  közelében.  És  azt mondja Mama, hogy tűzvészként lobogott fel benned a véráram, amikor a mentők a szállodához vittek a sziget belsejéből.

Azt mondtam: hagyd a szigetet!

Négy nappal ezelőtti délutánon hívtalak, és nem vetted fel a mobilt, Papa! Aznap négy órára beszéltük meg, és nem vetted fel.

A legközelebb esedékes tisztázó beszélgetésünkön ezt a témát emeljük majd középpontba, és jól körbe járjuk, hogy világosan láss, fiam.

Kedves Papa, én kamaszkorom óta lesben állva kutatom, fürkészem, hogy micsoda mit jelent a Te szellemed, tetteid, gondolataid világában. Ennek a meglelése céljából hoztad létre ezt a nevetséges tisztázó-beszélgetés formulát is, aminek esedékes időpontjában jelentkeztem négy nappal ezelőtt, de nem fogadtad a hívásomat. Mi gátolhatott nyaralás közben, egy laza délutánon, amikor a nyakadban lógó szerkezet játszani kezdte imádott muzsikádat, a la Franceskát, jelezve, hogy kopogtatok nálad? És nem engedtél be! Mi okozhatta, hogy nem hoztad működésbe a mobilodat? Mégiscsak megtámadtak az óriáskígyók, vagy nem támadtak meg?

Ne heveskedj. És főleg ne szemtelenkedj. Azért fogadtuk el a tisztázó-beszélgetések formulát, hogy megfelelő keretet adjunk bizonyos témák tárgyalásának. Négy nappal ezelőtt azért nem vettem fel a mobilt, mert felzaklatott valami, és aggasztott, hogy rossz kedélyállapotom veszélyezteti majd a soron lévő tisztázó-beszélgetés nyugalmát, és nem tudjuk elbarikádozni az indulatoskodást, amire most is hajlamot mutatsz.

Soha nem én kezdek kiabálni! Oké. Nem mindig te kezdesz. Soha nem én szoktam kezdeni! Mondom, nem te szoktad.

Nem kapcsoltad be a muzsikáló mobilodat a szigeten! Levegőt sohase veszel, fiam?

Bocs.

Meghozták az ebédemet.

Jó étvágyat, Papa.

Itt vagyok.

Ízlett az ebéd, Papa?

Megettem.

Nem voltak nehézségeid? Mivel?

Például a rágással. Most beszéltem Mamával és mondja, hogy a szigeti csatában kitörtek a fogaid.

Utoljára mondom, hagyd abba ezt a kurva szigetelést, különben leteszem a telefont, és nem tudom, mikor veszem fel újra!

Bocs Papa, már be is fejeztem. Mindössze annyit még a dologgal összefüggésben, hogy telefonáltak a rendelőből, és ma délután öt helyett hét órakor vár a fogorvos. Megígértem Mamának, hogy ezt feltétlenül átadom Neked innen, Angliából. Mama otthoni telefonját úgy sem veszed fel, ahogyan ő tájékoztatott. Egyébként örömmel értesült az én drága jó anyám, hogy személyesen beszélgetek az apámmal. Engedélyt adott, hogy adjam át Neked az Ő üdvözletét.

Figyelj, fiam.

Figyelek, Papa.

Gondolkoztál te már, amúgy elmélyültebben, a mobilról? Hogy érted ezt?

Magasztalják, mint csúcstechnológiát. És elfogadom, hogy jó dolog a mobil, de a személyes, testközeli beszélgetésnek mindmáig nagyobb a sávszélessége, hogy úgy mondjam. Hang modulációval, mimikával, testbeszéddel teljesebb értékűen konvergens mederben tarthatjuk az adott beszélgetést. Működik persze a mobil ezek nélkül is, de csak akkor, ha tudom, kivel beszélek, ha előzőleg már találkoztam vele. Jó lenne például most látni az arcodat. Anyád szerint az én arcomról úgy világlik a szándékom, akár a lámpa színe a gyalogátkelőnél.

Mit akarsz leolvasni rólam, Papa?

Azt olvasnám, amit látok. Megnézném például a szakálladat.

Levágtam.

Nocsak! Megbeszélted ezt Magdával?

A feleségemnek mindegy vagyok szakállal, vagy a nélkül.

Nem ő, hanem Karol Marx befolyásolta a döntésemet, amint nézegettem itt az asztalomon az ő szép arcát.

Férfi arcára nem mondjuk, hogy szép. Nem is látszik az arca a szakálltól.

Ez az, Papa! Elfedi a szakáll az arcot, és vele a zsidós vonásokat is. Az én vörös szakállam viszont gyanút kelthetett volna. Ezért pusztítottam el, amíg te ebédeltél. Zrrr! Így szólt a villanyborotva.

Hm. És most mit csinálsz? Ülsz, állsz?

Mobillal a fülemen sétálok ebben a bársonyos birodalomban, és ámuldozva fedezek fel rejtett ajtókat, új helyiségeket. E pillanatban a fürdőszoba tükrében vizsgálom az orromat.

Mit vizsgálsz rajta?

Azt, hogy becsületes vonalú-e, avagy zsidós? Utóbbi esetben enyhítő lehetne-e mégis a szakál?

Ebédeltél?

Ebéd             előtt      ebédeltem,       Papa.    Villásreggeliztem.

Gäbelfrüschtück,   ahogyan   vendéglátóm   nevezte.   Libanyakat ettünk. Vagy nem is, hanem libaaprólékot! Gänsklein bitte! Így rendelte, és hozzáfűzte, hogy ez zsidós étel.

Német származású az illető?

Leginkább  Amerikában  él.  Ott  pedig  mindenki  lehet német, vagy akár zsidó is, amint azt jól tudjuk.

Mért zsidózol?

Szezonja van, Papa. Mint az angyalok születésének.

Üzleti reggelire hívott az a valaki? Avagy ez titok?

Csak nem képzeled, drága Papa, hogy bármiféle titkom van előtted? Kizárólag baráti együttlét kedvéért ültünk össze. Terveztem  is,  hogy  beszámolok  erről.  Egyébként  is  kíváncsi vagyok, mit gondolsz arról Papa, hogy ezt a libás vendéglátómat szeretném barátomnak tekinteni? Illetve, hogy voltaképpen már annak is érzem. A kézfogásba, amelyet nap-nap után váltottunk,  egyre  több  vegyült  kölcsönös  nagyrabecsülésünkből. Aztán váratlanul kiderült, hogy őt is foglalkoztatja a zene matematikája. Írt három futballdalt, amit közösen tettünk át a zene nyelvére. Csupa melizma. Nagyon jól mulattunk vele. Ma fejeztük be, a libaaprólék felett. Szóval te szerinted jó lesz nekem ez a barátság ezzel az öregemberrel, Papa?  What is your opinion of this?

Nem könnyű eligazodni az emberi világban, fiam. Csakis jól megalapozott és helyes emberismeretből fakad az igazán termékeny, baráti viszony. De még ebben az esetben is érheti csalódás az embert.

A feleségemet lenyűgözte idős barátunk, mert idős emberről van szó, olyan te korod béli. Szóval, amikor előadta, hogy Eine Garnitur Wäsche, vagyis egy váltás fehérnemű birtokosaként nekivágott Magyarországról Amerikának, és győzött, akkor nagyon tetszett a feleségemnek, mert a győzelem ellenére, semmi pöffeszkedés. Nem lett gazdag, szerényen, de szabályozottan él, amit nekem is mintaként ajánlott Magda. Külön vonzónak tartom ebben az emberben, hogy a mindenfelé divatos felszólító és kijelentő mondatok dobpergése közepette megőrizte a feltételes módot, a lehetségesben való gondolkozás és megérzés képességét. Intellektuális alázat és ugyanilyen fölény tömör egysége. Iróniával védekezik elsietett bizonyosságok ellenében és mindenekfelett valónak tartja a józanész uralmát. common sense, ahogyan ő ezt kifejezni tudja.

Mit mondtál a fogorvosról. Hánykor?

Este hétkor, Papa. Csakugyan, mi a gond a fogaiddal?

Kérlek szépen, ma reggel, még az ágyban, megjárattam a nyelvemet a számban, és akkor éreztem, hogy letört a bal felső, hatos        koronám.            Mindig  baloldalon          rágok,   ezért fontos.

Fogmosásnál ellenőriztem, és tényleg. Idebent jeleztem a titkárnőnek,  hogy  kérjen  időt  a  fogorvosnál,  ahol  megismerkedtem Viktóriával. Kérlek, ne szólj közbe.

Alkalmasnak  vélem  a  pillanatot,  hogy  visszaidézzük  a találkozó légkörét, Papa. Engedd egy szuszra végig mondanom. Szóval dúlva-fúlva vittél magaddal, mert hosszúnak ítélted vörös hajamat, amit az Istennek sem hagytam rövidebbre vágni. A sofőr mellé dobtad magad, engem pedig a bandzsa biztonságival együtt hátulra parancsoltál, pedig akkor már tudtad, hogy félek tőle. A találkozón is féltem a sokaságtól és egyszer csak valamelyik hajdani libapásztor társad elkiáltotta magát, hogy kié ez a verhenyeges fejű zsidógyerek? Abban a faluban nyilván minden zsidó gyereknek vörös volt a haja. A rám csodálkozásnak tehát meg volt vetve a társadalmi feje alja. Másik valaki azt kiáltotta, hogy ez a tábornok elvtárs fia! Akkor lépett hozzám Viktória, körül csodált, és mintha bibliai időkből szólítana, azt kérdezte: Te vagy hát a Lázár fia?

Honnan tudhattad fiam, hogy ő Viktória?

Mondta. Aztán intett, hogy lépjek közelebb. Kibontotta a blúzát és melléhez vonta a fejemet. Két percig tartotta ott, de hoszszabbnak találtam az időt, mint addigi, tizenkét évem során. Nem láthattál  oda,  és  mások  sem  észlelhettek  semmi  botrányosat.

Párásan puha mozdulatai voltak annak a nőnek, borzongató a suttogása, és egyáltalán: oltári volt az egész! Visszatérve az előbbire, az a te számodra is lehet megnyugtató, hogy új barátom szerint zsidós ugyan, ámde becsületes vonalú az orrom. Egyik feltételezi a másikat. Akarva, nem akarva. Willy-nilly. Mit szólsz ehhez?

Fárasszuk még egymást, fiam?

Mire célzol, Papa?

Nem arról beszélsz, amit mondasz, vagy nem azt mondod, amiről beszélsz, egyre megy.

Nem értelek, Papa.

A beszéd által a szavakban rejted el a mondanivalódat.

Mért cselekedném ezt, Papa?

Szükségét érezzük az ilyen beszédnek, néha. Érdekünkben állónak gondoljuk. S jogunk van az érdekeink szerint cselekedni. Hiba akkor van, ha nem jól ismerjük fel az érdekeinket. Az ember mindent megtehet, amit akar, de nem akarhat mindent!

Schopenhauert idéztem a tőled kapott könyvből, amit a szigeten olvasgattam például ahelyett, hogy kígyókkal csatáztam volna.

Ámbár az is megtörtént, jelképesen.  Itt vagy?

Itt  vagyok,  Papa,  de  aggaszt,  hogy  felizgatod  magad. Mama figyelmeztetett, hogy neked néha minden véred a fejedbe fut, és olyankor pihenned kell. Inkább később hívlak.

Ne  menekülj!  Essünk  túl  mindenen,  fiam.  Elsősorban azon, ami a szigeten történt. Erre voltál kíváncsi, hát most figyelj.

Nem lenne jobb mégis elhalasztani, Papa?

Figyelj. Amikor a la Franceska megszólalt a mellemen ringatózva ott, a szigeten, tudtam,   hogy te hívsz Angliából. Miért nem vettem fel mégis? Azért, mert azt is tudtam, hogy nem te fogsz beleszólni, hanem egy harmadik személy, akivel összejátszottál a hátam mögött. Megadtad neki a mobilom számát. Én meg értesültem a terveitekről. A katonai hírszerzésben nem dolgoztam hiába, kapcsolatom van ma is olyan szakértőkkel, akik tudják, hogy a legkorszerűbb mobilok is lehallgathatók, ráadásul, ha megfelelő technológiát ötvözünk jó elgondolásokkal, megannyi más célt is elérhetünk. Mindezekben persze ő, a harmadik személy is járatos. Könnyű volt rászednie téged. Mi a véleményed?

Az ő szavaiból az eddigieknél jobban megismerhettem erényeidet és némely hibádat is, Papa. Most még inkább felnézek rád. Irántad érzett szeretetemet és tiszteletemet kinyilvánítottam előtte, ő pedig biztosított, hogy elítéli azokat, akik elherdálják az apák szeretetét. Szeretne találkozni veled, de tart az elutasítástól. Próbálkozik ezzel, azzal. Tudja, hogy te haragszol rá valamiért, de ő nagyra tart téged. Ismeri és tiszteli benned azt, hogy kiállsz az igazad mellett akkor is, ha magadnak ártasz vele. Jót tesz nekem azzal, hogy segít megismerni és megérteni Téged, Mamát, a világot, amelyben éltetek. A vele folytatott társalgás jól kiegészíti az általad rendszeresített tisztázó beszélgetéseket. Egyszer elment épülő házunkig, ahol Mamát is látta egy pillanatra, de nem merte megszólítani.

Szóval ő volt, aki arról érdeklődött nálad, hogy mit keres Rousseau és Voltaire szobra épülő házunk főbejáratánál.

Akkor jött az a gondolata, hogy megpróbál felhívni telefonon, Papa.

Tudsz te arról, hogy ő a keresztapád? Állítása szerint hírszerző külföldi útjai egyikén merítette meg cumis üvegedet a Jordán folyóban, és azt locsolta rád. Ellenállhatatlan volt. Úgy veszem észre, ma is az. Nagyon szoros barátságban voltunk születésed idején, s addig cifrázta csillogó szövegeit, míg főképpen az általam imádott anyád beleegyezett, hogy titokban megkereszteljünk téged. Azonos faluban gyerekeskedtünk, de a háború előtt ritkán találkozgattunk, mert a mi családunk szegény volt, rostocki katonatársam szüleinek a vagyonát meg száz évig sem lehetett volna egybe számolni. A háború utáni esztendőkben aztán formailag ugyan én voltam a jobb népi káder, hiszen összes felmenőm az elnyomottakból vétetett, ő viszont azzal triumfált, hogy példaszerű osztályáruló lett. Nyilvánosan, de amint később megtudtam, titokban is és nagy tételben megtagadta, letagadta, elárulta, feljelentette saját elődeit s oldalági rokonait. Emlékezz a tegnapi pesti falunap régi-újgazdag öregemberének gyilkos indulatú kesergőjére. Innen nézve már jogosnak tarthatod, amiket mondott. Ugyanakkor ámulhatsz, hogy mennyire ellentmondásos világba kerültünk. Hovatovább mindenki a másét mondja, és nem a magáét. Az öregember azzal a szójátékkal érzékeltette ezt a maga részéről, hogy olyanná lett a világ, mint az a tehén, amelyikben megfordult a borjú. Az osztályárulás gyors karriert biztosított volt katonatársamnak a szocializmust építő társadalomban. Kiváló marxista hírébe került. Az elmondottak persze nem látszanak most a homlokán, ezért letagadhatók és nem bizonyíthatók. Azt állít magáról, amit akar. Hinned kell neki mindenben, és abban is, hogy nagyra becsül engem. Nem tudlak megmenteni a befolyásától. Ez fáj, fiam.

De vedd figyelembe, Papa, hogy Ő szembefordult szélsőségesen marxista önmagával, amiként bizonyos fordulatokat, igazodásokat másoknál is lehetett észlelni. Ő úgy ítéli korai önmagát, mint aki belepusztult abba, hogy létrejött. alredy imagined himself dead. Halottnak vélte magát, amiből aztán újjáéledt. Harcba kezdett korábbi önmaga ellen, és győzött önmaga fölött.

Sokszor szembefordult sokfajta önmagával, és mindig győztesen lépett odébb, fiam. Élete egyik nagy fordulata volt, amikor híresztelni kezdte, hogy ő titokban került a magyar feudálisok világába, és valójában zsidó származék. Erről a falunapi öreg is tett említést. Tehetségesen mímelte, majmolta mindazt, amitől reménye szerint libanyakasan zsidós lehet, és előnyt csiholhat ebből a szélhámos állításból és alakoskodásból.

Papa, ő ma is olyan, aki képes szellemi megújulásra, mégpedig azok módján, akik nem kimosakodnak, hanem megmosdanak. Teljes öntisztulást hajt végre.

Tudjuk, fiam! Ő meg is fürdik, mégpedig nem akárhol, hanem a Jordán vizében, ahonnan a keresztvizedet hozta.

Ő csodálva tekint rád. Legyőzhetetlennek és vonzónak tart. Gyanítja, hogy az új magyar kapitalizmusban elért sikereid ellenére sem vagy a malaszt útján. Azt hiszem, jól ismer és jól megért téged. you are a musing soul, mondja rólad. Tűnődő lélek vagy, miközben erős a döntések meghozatalára irányuló készséged.

Volt pofája odajönni, a szigetre!

Ezt nem tudtam. Azt mondta, csak beszélni akar veled a mobilodon.

Behatolt az üdülőnkbe. Délutáni sétámból tértem haza, és a szálloda egyik folyosóján haladtam,  mikor anyád hangját hallottam. Nyitva volt a szobánk ajtaja, egy pillanatra láttam is Dodit, Brigit, Mamát és a rettenetes vendéget, a chimérát, aki régről ismerten csillogó szóbőséggel és könnyelmű szátyársággal szórakoztatta a társaságot. Ők nem láthattak, ez a későbbiekben egyértelművé lett. Nekivágtam a sziget belsejének. Addig mentem, amíg erdőszélre érkeztem. Nagyon gazdag termésű fákról ismeretlen eperfajták hullottak az útra. Minden ág végén vörös gyümölcsök virítottak, valamennyi akár egy vércsepp. Olyan volt a széttaposott gyümölcsöktől a fa alja, akár egy gyilkosság színhelye. Ölni akartam én is. Bosszút szomjazó fájdalom gyötört. Minden régi gyalázat és kín rám rohant. Gondold meg, hogy ez a chiméra Mamát is hírbe hozta annakidején, alávalóságokat hintett szét róla, s még saját hódításaként is emlegette. Tengernyi szenvedésem ellenére sem tudtam eldönteni, hogy mit higgyek, és mit ne. Senkinek, soha nem beszéltem erről, te vagy az első, akinek elmondom fiam. Nem kellene, mert vannak érzések, amiket mindörökre megtart magának az ember, és tudom az eszemmel, hogy te vagy, akinek a legkevésbé kellene mindezekről beszélnem, de biztat az a reményem, hogy ezzel megóvhatlak annak az embernek a befolyásától és eltávolíthatlak tőle!

Tartsunk szünetet, Papa.

Kiszáradt a szám ott, a fa alatt, és bekaptam egy véres bogyót, de csonthéjas volt és szinte kiszorult belőlem a lélek, mire azt a héjat szétroppantottam. Akkor tört le a bal hatos koronám.

Mit mondtál? Hánykor esedékes a fogorvos?

Hétkor, Papa.

Az jutott eszembe, hogy az emberi élet valószínűleg véget ér a halállal, fiam. Nem folytatódhat másként, csak utódainkban. És bennük, általuk is csak azon a módon, ahogyan életünkben elláttuk őket szellemi táplálékkal.