AZ ELTAKART TEKINTET

A szem a legfontosabb. A tekintet, ami a szemből sugároz.

De ennek az embernek nem látszik a tekintete. Eltakarja a jobb kezével a

szemét. Nemcsak a szemét, inkább az egész arcát. A hüvelykujja az állán, a

tenyere befedi az arcát, csak a szája széle látszik ki, ahogy a fájdalomtól

vagy gondtól kissé elferdül, az ujjai kinyújtva az összeráncolódó homloka

alatt, a szemöldökénél. Nem, nem sír – az már megkönnyebbülés lenne.

EGY VÁLÁS ÉS AZ ÚJ KABÁTOK

Három évig tartott.

Nem lettem közben okosabb. Nem kamatoztattam a felgyűlt tapasztalatokat a következő kapcsolatomban, gondoltam, van, aki nem változik.

A három év nem is a hivatalos ügymenet volt. Az gyorsan ment. Kaptunk időpontot, egy taláros nő kattintgatott érdektelenül egy 1970-ből ottragadt, lapos kazettásmagnót. Azt a fakóbarna típust. Széles gombjai voltak a legelején, aztán következett a fektetett kazetta, amin valaha, ki hinné ma, a kilencvenes években, sztárok publikáltak.  

NOVELLAPÁLYÁZAT

Ebben a novellában szerepel majd a tekintet szó. Nem is egyszer, tízszer. 2017 nyarán a Tekintet folyóirat novellapályázatot hirdetett. Az első helyezettnek 100 ezer forintos jutalmat ígért a szerkesztőség. Anna nagyon lelkes volt. Még soha nem indult novellapályázaton, úgy gondolta, valahol el kell kezdeni, senki sem születik a Tekintet folyóirat novellapályázatának győzteseként. Az eredményt október 31-re várta. Sokat nézegette a Tekintet folyóirat honlapját. Pár nappal a határidő után a szerkesztőség a beérkező pályaművek mennyiségére hivatkozva türelmet kért. De izgalmas, gondolta Anna. Száz meg száz novella hever a Tekintet folyóirat szerkesztőségében!

KISPLASZTIKA

Mikor megszereztem a vállalatot, ahol korábban üzemmérnökként dolgoztam – spéci hitelek, cimbora a vagyonügynökségen –, akkoriban jött divatba, hogy a jobb ügyfeleket a menő cégek az év végi köszöntőre valami galériába hívják. Én is kipróbáltam. Csévingekben marhapörkölt, töltött káposzta, hadd vakuljon a paraszt, hogy egy kiállítás közepén zabálhat.

Vallon Hetti vagyok, lépett hozzám a lány, hallom, te vagy a Merkátor tulajdonosa.

Én vagyok, bólintottam, és vártam, mit akar.

FÜGEFA

Rádzsán sokat mesélt az életéről, az ősei szokásairól. Egyszer elhívott vendégségbe, ekkor derült ki, hogy a felesége, akiről mindig nagy szeretettel beszélt, nem emberi lény, hanem egy fügefa. Indiában a fiúk akkor nősültek, ha bátyjuk már talált magának asszonyt. Előfordult, hogy a bátyot összeadták egy fával, hogy az öccse házasodhasson. Egy fügefa a kert közepén, ő volt a taxis Rádzsán asszonya. Öccse évekkel ezelőtt nősülni akart, ezért vette el Rádzsán a fügefát. Jól kijöttek egymással, és úgy tűnt, Rádzsánnak esze ágában sincs igazi feleséget keresni magának.