LEGSZEBB NYARAK

Vége a nyárnak, ami jöhet még, na mi jöhet még, kis napsütés, vénasszonyok nyara, indián nyár, hosszú a lista a nyárutó, az ősz változatait feltérképezendő, a hideg napokat elodázandó: gyümölcsérlelő. Kapaszkodunk a tapasztalásba, várnak ránk még jobb napok, langy idők, még felpattanhatunk a vonatra, buszra, ki merre lát, ki mit tud magáénak, tájat, természetet, lehetőleg Pest-közelit. Itt a Duna, nekem Horány, csak kifutok Rákosrendezőre, ha tényleg futok, nyolc perc. A telómban, mert az okos, ott a menetrend. Olvastam valahol, hogy a háború előszele a menetrendek felborulásával érkezik.

CSEND

Idén harminc éves a Tekintet folyóirat. Ebből az alkalomból arra kértünk írókat, hogy írjanak nekünk olyan szöveget, amelyben szerepel a tekintet szó.

Néha felrémlik előttem és borzongat az a tekintet. Amikor hozzád vágtam a zakódat és rád csaptam az ajtót. Csak két pillanat, mégis érzékeltem, mennyire meglepett, nem hitted el, hogy ez a vége. Mert szép volt. Jó volt velem. Azt hitted, ha utánam jössz és halkan bekopogsz, megölelhetsz majd a küszöbön. Hozzád bújok, ahogy szoktam, megnyugszom, és minden megy a régiben. Pedig onnan nincs tovább, ahova te elvezettél.  

MÉRŐÁLLÁS

A férfi fáradhatatlanul beszélt. Társa, a szemüveges, vörös nő elnézett mellettem a messzeségbe. Szabadultam volna már, de az utcai térítés-próbálkozások alkalmával bennem mindig felébredő kisördög szólni kívánt; a megfelelő pillanat azonban még nem érkezett el. A férfi váratlanul profán témára terelte a szót, a növekvő ózonlyukról kezdett szónokolni, azt állította, Isten büntetése.

Vénusz virrasztása – ötödik dal

Játszani vágytam, sodródni, folytonos zajban és tömegben. Nem aludtam egy évig, csak mentem, minden éjjel mentem és gyűjtögettem. Egyszer elkeveredtem egy vásárba. Ott éltem meg először, milyen, amikor meglátsz valamit a színes kavalkádban, és azonnal kell, megkívánod, akarod. Mindegy, milyen áron. A tömegben ide-oda lökdöstek, s mire felocsúdtam, meglopott egy cigány. A szívemet vitte el.

MÁJUS BOR

Közeleg a leadás, nyakunkon a határidő. Míg májusi témát kerget a szerző – van miből válogatni, vannak szomorú és még szomorúbb hírek, barátok mennek el és ellenségek kapnak új erőre –, nyakunkon a június.
Akartam írni a május borról, borban pácolt szagosmüge és friss eper a koktél nyitja, a gyógynövénykét egy kedves ismerős szedte a budai hegyekben – de az alkalom, a buli várat még magára. Virrasztásra az ember mégsem állít be koktéllal.