• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom

A légáramlat frissen mosott ruha illatát hozta a szobába, egy pillanatra megtáncoltatva a négy gyertya halványan pislákoló lángját. Az egyenruhás fiatalember óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, és ügyet sem vetve a régi franciaágy köré sereglett varjúszerű siratóasszonyokra, a ravatalhoz ment. A kiterített test fölé hajolt, és egy lágy  csókot nyomott homlokára. Nadrágzsebéből bicskát húzott elő, és sebészre valló precíz kézmozdulattal kivájta a megboldogult jobb szemét. A padlóra dobta, és egy erőteljes lábdobbantással széttaposta. A szem halk reccsenés közepette kettényílt. A fiatalember lehajolt, és egy parányi csipet emelt ki belőle. Markába szorítva felegyenesedett, és a holttestre pillantott. Hosszasan nézte az arcát, amelyet fehérre meszelt a halál dere, s talán még tovább nézi, ha a holttest nem emelkedik föl, hozzá közelítve… Hatalmasat rúgva, levegő után kapkodva ült fel ágyában. Jobb szeméhez kapott, amelyen még érezte a gumibot iménti nyomását. A félhomályban a fölé hajló őr sziluettjét vette ki a málladozó mennyezet alatt.

Öreg Cigány

Ma láttam az öreg cigányt. A vén cigányt. Este volt, szombat este, a Rákóczi úton szállt fel a hetes buszra megkopott krombi télikabátban, szürke kalappal a fején, ami alól a tarkójánál kitüremkedett ősz haja, fekete nadrágja szára rárogyott cipőjére, s amint felém fordult, láttam arcát is, a szürkésbarna, frissen borotvált arcot, benne a szomorú szemeket, a lebiggyedt ajkat, és láttam a hóna alatt a hegedűtokot, amiben féltőn szorította magához a szárazfát, talán mint egyetlen vagyonát. És nekem az a régi nóta jutott eszembe mindjárt, az a szentimentális dal, hogy zöld erdő mélyén, kis patak szélén…

Megállt a robusztus, sűrű rácsozatú vaskapu előtt.  Látszott, hogy évek óta nem nyitották ki, fű és gaz verte fel a tövét, mögötte úgy összenőttek a fenyőágak, hogy csak  oldalazva lehetett elmenni mellettük. Az ajtót a felső sarka tartotta, himbált az alja, ahogy belökte. A gyalogjáró betonja  fölpúposodott, darabokra töredezett, a vízaknába beszakadt a tető.

Tudom, hogy sokan furcsállják, és éppenséggel pont ellenkezőleg vannak vele, de én bírom ezeket a régi iparvárosokat. Azon belül is leginkább a kültelki részüket, ahol a vasúti töltések mentén derékig ér a gaz, és az elhagyatott síneket annyira belepte a rozsda, hogy félő, hogy amennyiben valaki hozzájuk ér, azonnal porrá foszlanak. Az egykor ki tudja, mit és milyen  célbóltávol tartani szándékozott, mostanra foghíjassá vált és félig leomlott betonkerítések rései között kutyák bújócskáznak,  miközben az épületek nemcsak hogy betört, ám már régen ki is szerelt (vagy lopott) ablakain ki-be jár a hol erősebben, hol gyengébben, de folyton fújó szél.

A laza redőny felszabdalja a bezúduló fényt. Akár egy gyóntatófülke akváriumában: ölében könyv, az utólag helyrebillenteni kívánt idővel.

Drága barátom, Imre, akivel néhány nap különbséggel, ugyanegy évben és hónapban születtünk, testvérem az időben, az orosz klasszikusokkal szólva: lelkecském.

A város öreg negyedében lakott, kétemeletes házban, fenn, a másodikon, utcára néző lakásban. Széles, kétszárnyú, betöppedt rostú fenyődeszka ajtók nyíltak az erkélyre, kopottak voltak, akárcsak a ház fala, amelyet talán száz esztendeje se tataroztak, de a vakolaton még látszott a festés, eredetileg olyan színű lehetett, mint a régi, római házak falán a sárgásba oldott rozsdabarna, amit a tartósság miatt a festékbe kevert marhavérből nyernek ki.

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285