Próza

Hungária

Várkonyi Judit

Vágni lehetett a füstöt a Hungáriában. Szép Gyula nem is értette, mi van ma, csak egy kávét akart meginni, de a Kisasszony oda se ment az asztalához. Pedig közel tíz perce ült ott. A mutatóujjával dobolt a műmárvány négyzeten. Az egyik láb nem érte a földet, és ahányszor csak érintette az asztalt, az üveghamutartó berezonált. Kis délutáni zene, gondolta Szép Gyula. Zakójának belső zsebéből elővett egy csomag Románcot, rágyújtott, aztán ahogy a gyufát elfújva átnézett a gomolygó homályon, látta, hogy nem is a Kisasszony van a placcon, hanem egy új nő. Idősebb, és kék a szemhéja. Rendesen kobaltkék.

Kávé az ördöggel

Hidas Judit

Tegnap este az ördöggel kávéztam.

Nem volt patája, se farka, csak a zöld kígyószeme világított és rekedt volt a hangja.

Nem féltem tőle, sőt jó volt vele, úgy éreztem, kedvel engem.

Jó erős fekete kávét ittunk, pedig már sötétedett, közben beszélgettünk a padon, kopogott az eső az aszfalton.

Azt mondta, szereti a romlott nőket, és én az vagyok, és hogy jobb lesz ezt negyven körül belátnom.

A Kugler

Varsányi Gyula

A srác ott áll a kirakat előtt. Vágyakozva néz befelé.

Kattintsunk, és rövid időre tegyük félre ezt a fotót, egyelőre ne tulajdonítsunk különösebb jelentőséget neki. Mert ez idő tájt – 1918 elején vagyunk - sokan álldogálnak sóvárogva egy-egy kirakat előtt. Nemcsak gyerekek, felnőttek, öregek is. Nők éppúgy, mint férfiak. Négy éve dúl már a nagy háború, a hátország kifáradt és kivérzett. Mi sem beszédesebb, mint hogy a Budapestről besorozott mintegy 80 ezer férfiból 35 ezren már elestek a fronton. És ki tudja, hányan lesznek még. Ez a srác szerencsére túl fiatal ahhoz, hogy a frontra küldhették volna.

A passzazsér

Várkonyi Judit

Pesten csak egyszer látták. Azóta is legenda a Passzazsér. Állítólag a hetes buszról szállt le a Blahán, ott köddé vált, aztán az Orfeumban bukkant fel ismét. Deres, tavaszi éjszaka volt. Amikor belépett a bárba, mint a füst, úgy lengte körül a pára a sziluettjét. Félelmetesen nézett ki. Fekete szakálla volt, mérföldlépő csizmája, és egy meztelen Barbie baba volt a kalapjába tűzve. Kikért egy vilmoskörtét, és elővett a zsebéből egy szilvát.

Nyilasok, mint én

Zoltán Gábor

Bathban a szálló földszintjén gyülekeztünk. Délelőtt, mielőtt az esti előadásunk színhelyére mentünk volna, hogy bejárjuk a helyszínt, és próbáljunk. Teát is lehetett venni a társalgóban. Rendes, komoly fekete teát, amit egy kis tejjel szelídítettem és hűsítettem. Fehér, hőszigetelő műanyagpohárra emlékszem, és csak az első kortyok örömére, mert be volt kapcsolva a tévé. Figyelmemet elvonta a műsor.

6. oldal / 17

Első
Előző
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Következő
Utolsó