Kávé az ördöggel
Hidas Judit
A Kugler
Varsányi Gyula
A passzazsér
Várkonyi Judit
Pesten csak egyszer látták. Azóta is legenda a Passzazsér. Állítólag a hetes buszról szállt le a Blahán, ott köddé vált, aztán az Orfeumban bukkant fel ismét. Deres, tavaszi éjszaka volt. Amikor belépett a bárba, mint a füst, úgy lengte körül a pára a sziluettjét. Félelmetesen nézett ki. Fekete szakálla volt, mérföldlépő csizmája, és egy meztelen Barbie baba volt a kalapjába tűzve. Kikért egy vilmoskörtét, és elővett a zsebéből egy szilvát.
Nyilasok, mint én
Zoltán Gábor
Szent György lova
Pruzsinszky Sándor
Apja, a főbíró, arra nevelte: a kötelesség mindenekfelett.
Most is erre gondol, e madárfüttyös májusi reggelen, ahogy útnak indul: a kötelesség felemelő terhére.
Mire az ügyészség kapuját őrző, fennkölten ostoba képű kő-Atlaszokhoz ér, Kristóf már nem hallja a közeli erdő madarainak csivitelését. A feladatra koncentrál. Az ügyre, amit most meg kell oldania.