Szent György lova

Apja, a főbíró, arra nevelte: a kötelesség mindenekfelett.

Most is erre gondol, e madárfüttyös májusi reggelen, ahogy útnak indul: a kötelesség felemelő terhére.

Mire az ügyészség kapuját őrző, fennkölten ostoba képű kő-Atlaszokhoz ér, Kristóf már nem hallja a közeli erdő madarainak csivitelését. A feladatra koncentrál. Az ügyre, amit most meg kell oldania.

A TEKINTET FOLYÓIRAT NOVELLAPÁLYÁZATA

A Tekintet folyóirat jeligés novellapályázatot hirdet 18-40 év közötti alkotóknak. A művek terjedelme legföljebb 12 ezer karakter lehet (szóközökkel), tartalmi megkötés nincs, de előnyt élveznek azok az írások, amelyek a mai Magyarország egy-egy égető szociális, gazdasági vagy politikai problémáját állítják középpontba. Egy alkotó legföljebb egy, korábban másutt nem publikált írással pályázhat.

Második keringő

– Merre megy?
– Hát... hirtelen nem is tudom. Picit megszédültem.
– Rosszul van? Így nem szállhat fel a buszra. Hogyan segíthetek?
– Öleljen meg.
– Rendben, jöjjön. Üljünk le akkor, átkarolom. Így jó?
– Jó, igen. Köszönöm. Máris jobban vagyok egy kicsit.
– Hajtsa nyugodtan a fejét a vállamra. A kezét fogjam?
– Persze, várjon, ideteszem a táskámat oldalra. A karomon lesz a fogantyú, így nem kaphatja fel senki.
– Milyen pici keze van.

A nagy macesz puccs

Ezerkilencszázharminchárom márciusában a zsidók kétségkívül ügyesen lavírozva szerezték meg a hatalmat Németországban. Ez volt a nagy macesz puccs. Jákob, a csodarabbi, a Macesz párt vezetője, valójában egyáltalán nem kapott többséget, de Hinderburg és Franz von Papen azt hitték, hogy „Jákobot mindössze egy színdarabhoz bérelték fel”, hogy a kialakult politikai patthelyzetet feloldják. A zsidók persze átláttak a szitán, és a berlini zsinagóga felgyújtása után Jákob rendkívüli állapotot vezetett be, feloszlatta a parlamentet és kezdetét vette a zsidó rémuralom, amelynek a végére 6 millió gój végezte gázkamrákban, vagy tarkón lőve a Dunában, az Urálban és egyéb földrajzi helyeken.

Szép versek, 1944

Szép versek, 1944 – elképzelem, milyen lenne. Természetesen, hogy magunk előtt lássam, kísérletképpen felül kell emelkednem bizonyos körülményeken. Mert hiszen bizonyos akkoriban zajlott események folyományaképpen nem minden, amúgy, más körülmények közt közölhetőnek számítható költemény jelenhetett meg a kortárs folyóiratokban, lapokban. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar költők nem dolgoztak volna az 1943. december 31. és 1945. január 1. közötti intervallumban. Nagyon is dolgoztak. Szóval, pusztán a gondolatkísérlet erejéig, vegyük számításba, mit termeltek a magyar költők abban a 366 napban! (Függetlenül az akkor élők és halók szubjektív benyomásaitól, a napok akkor is 24 órából álltak, és 366 nap tett ki egy évet – 1944 szökőév volt, mindössze ennyiben lógott ki a sorból. Akkor is, ha egy-egy nap mérhetetlenül hosszúnak tűnt például egy ütközet vagy akár egy vonatút során, vagy ha, más kortársaknak, a boldog mámorban rém gyorsan peregtek a percek.)