Oly közel az ég

Berlin felett borús volt az ég. Szitált az eső. A nyári hőség után a hirtelen támadó októberi szél a gépekre várakozók arcába fújta a kifutópályáról a leveleket.
Ali, a szobrász megborzongott. Jól tudta, hogy nem a szél miatt. Felvett a földről egy sárgult  platánlevelet és nézte az erezetét. Akár egy barázdált tenyér, gondolta. S rögtön megjelent előtte a saját tenyerének képe. Benne, akár egy fészekben a madár, Anna fehér, finom metszésű keze. Amely a gyönyör pillanataiban, mintha őt fenyegetné, mindig ökölbe szorult. Aztán – egy kora őszi napon a száraz avarban feküdve – végigsimítva ujját az ő nagy, barázdált tenyerén, azt mondta Anna:
– Barátom, te elpusztíthatatlan vagy! Ez itt az életvonal, egész a kisujjadig  végigszántja a tenyered, szóval hosszú életű leszel a Földön…

Olvadás

Ahogy elolvadt a hó, szaladt ki a kertbe, hosszasan vizsgálgatta a kis suhángok barna bőrén türemkedő rügyeket. A hosszú, kemény fagy után remélni se merte volna, hogy élet marad a fácskákban. Elültette volna már ősszel, amikor ideje volt, de a ház, a kert, ahová szánta, még a másé volt. Már augusztusban megrendelte a csemetéket, mindjárt kettőt. Vagy mert a képzeletében jóval nagyobb volt a kert, mint a valóságban, vagy mert mindig többet remélt a várhatónál. Szelídgesztenye-csemetét nem sok helyen árulnak, gondolta, de  imádta és mindenáron szerezni akart hát magának. Így aztán napokig keresett-kutatott, míg rájuk nem lelt.

ÖRDÖGH SZILVESZTER SZOBORAVATÁSÁN

Első találkozásunkra, a megismerkedésünkre ezelőtt 52 évvel 1965 tavaszán került sor. A rádió ifjúsági irodalmi pályázatán a próza kategóriában, ha jól emlékszem, Szilveszter az első lett. A Nemzeti Szállodában helyeztek el minket, mint vidéki gyerekeket, az első vagy második emeleten, szemben a Blaha Lujza térrel, ahol éppen a Nemzeti Színházat bontották, amit találkozásunk után egy hónappal felrobbantottak. Egy szobában helyeztek el, fél éjszaka beszélgettünk, és utána mintegy negyven évig folytattuk a dialógust egy virtuális térben akkor is, ha hónapokig nem találkoztunk.

A Tekintet folyóirat az interneten folytatja

A csaknem három évtizedes múltra visszatekintő Tekintet művészeti és irodalmi folyóirat nyomtatásban többé nem jelenik meg, ám új életre kel a világhálón: az online térben megújult vezetéssel és lapstruktúrával működik tovább a www.tekintet.hu oldalon. A megújult online folyóirat április 11-e, a költészet napja alkalmából mutatkozik be az olvasóközönségnek.

A folyóirat alapító főszerkesztője annak idején Ördögh Szilveszter író volt, aki haláláig, 2007-ig vezette a lapot. 2008-tól Hovanyecz László lett a főszerkesztő, aki 2013-ban elhunyt, utóda Farkas László lett, a tekintélyes Új Írás egykori szerkesztője.