Háromszázért gundelt enni, jó ruhában járni, kelni
Bárdos Deák Ágnes
A kávé híg, nem tartasz erőset otthon, aki napi négy-öt csészével kezdi, jobb, ha nem kísérti a sorsot. Neszkávét szopogatsz, hosszút, azzal is eléggé felhúzod magad. Vannak persze csodás elemek. Egyet mondj! Mondok kettőt is, volt egyszer két rendőr… Kettő a több ezerből, akiket az utcára zavartak a zavargások miatt? A zavargás nem felkelés. De mintha ébrednénk. Elfoglaljuk a metrót. Juj, de megijednek. A sztrájknak sok formája van, a flash mobnak még több. Hallottál a fehér sztrájkról? Mikor minden írott szabályt betartanak a munkamenetben, pontról pontra, papírforma szerint? Bénítsuk meg az államot, hadd dőljön rá a közpénzből potyázó politikusokra a Vár. Övék a vár, miénk a lekvár. Dzsemes kenyérre egy darabig még futja.
„Megtérek majd a Mindenséghez”
KÓSA FERENC
A budapesti Farkasréti temetőben 2019. január 11-én, pénteken helyezték örök nyugalomra Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas díjas filmrendezőt, az MSZP volt országgyűlési képviselőjét, a filmtörvény egyik megalkotóját. Az 1937. november 21-én született, és 2018. december 12-én elhunyt Kósa Ferenc 30 évesen lett világhírű a Tízezer nap című filmjével, amely Cannes-ban, a világ egyik legrangosabb filmfesztiválján elnyerte a legjobb rendezés díját. A rendező erős szálakkal kötődött a Tekintet folyóirathoz, 2000-ben ő kapta meg a Tekintet-díjat. Emlékére közöljük egyik előadásának szövegét, amely nyomtatott formában a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2017. évi 3. számában jelent meg.
SZALÁMIVÉG
Abafáy-Deák Csillag
Lénárd egy vastag szeletet vágott a sonkából. Lujza nála mindig szalámit evett. Turistát. Néha többet is, mint amennyit kellett volna. Csukott szájjal eszi, a szalámikarikát egyenként teszi a zsemlére, beleharap, kis falatot, a szalámi eltűnik. Elvándorolt, szólt nevetve Lujza, és óvatosan újabb szeletet helyezett a zsemlére, majd tartotta a poharát, adj egy kis bort.
A KURVA TAXIÓRA
Pető Péter
Csak azért rúgtam izomból fejbe a Leves névre hallgató, bolognese típusú szukakutyát, mert az a világtalan idióta gázfröccsöt adott, amikor belekapaszkodtam a hátsó ajtóba, hogy végre beszálljak. Mármint a taxiba, amit azért hívtam, hogy odaérjek az excsajom diplomaosztójára, amelyre azért nem hívott meg, mert beleharaptam az uborkába a vonaton. Az történt, hogy Gödöllőn voltunk kirándulni, és amint elindultunk a Keletiből, elővettem egy kígyóuborkát. Reggelizni kezdtem, haraptam azt a szép szál zöld dorongot önfeledten a nylonzacskóból, még a harmadánál sem tartottam, addigra tán összesen ha kétszer jutott kis cafat zacskó az ubi mellé a gyomromba, de Linda már szakított velem.