• Támogató
  • 1000 HUF
  • Alkalmi támogatás mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Támogatom
  • Barát
  • 5000 HUF
  • Alkalmi támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Támogatom
  • Partner
  • 2000 HUF/HÓ
  • Rendszeres támogatási mód, köszönjük bizalmát.
  • Hírlevél elérés
  • Ajánlott tartalmak
  • Éves kiadványunk
  • Támogatom
 
 
   Ezerkilencszázharminchárom márciusában a zsidók kétségkívül ügyesen lavírozva szerezték meg a hatalmat Németországban. Ez volt a nagy macesz puccs. Jákob, a csodarabbi, a Macesz párt vezetője, valójában egyáltalán nem kapott többséget, de Hinderburg és Franz von Papen azt hitték, hogy „Jákobot mindössze egy színdarabhoz bérelték fel”, hogy a kialakult politikai patthelyzetet feloldják. A zsidók persze átláttak a szitán, és a berlini zsinagóga felgyújtása után Jákob rendkívüli állapotot vezetett be, feloszlatta a parlamentet és kezdetét vette a zsidó rémuralom, amelynek a végére 6 millió gój végezte gázkamrákban, vagy tarkón lőve a Dunában, az Urálban és egyéb földrajzi helyeken.

 

Szép versek, 1944 – elképzelem, milyen lenne. Természetesen, hogy magunk előtt lássam, kísérletképpen felül kell emelkednem bizonyos körülményeken. Mert hiszen bizonyos akkoriban zajlott események folyományaképpen nem minden, amúgy, más körülmények közt közölhetőnek számítható költemény jelenhetett meg a kortárs folyóiratokban, lapokban. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar költők nem dolgoztak volna az 1943. december 31. és 1945. január 1. közötti intervallumban. Nagyon is dolgoztak. Szóval, pusztán a gondolatkísérlet erejéig, vegyük számításba, mit termeltek a magyar költők abban a 366 napban! (Függetlenül az akkor élők és halók szubjektív benyomásaitól, a napok akkor is 24 órából álltak, és 366 nap tett ki egy évet – 1944 szökőév volt, mindössze ennyiben lógott ki a sorból. Akkor is, ha egy-egy nap mérhetetlenül hosszúnak tűnt például egy ütközet vagy akár egy vonatút során, vagy ha, más kortársaknak, a boldog mámorban rém gyorsan peregtek a percek.)

MI A TEENDŐ?
A rossz diákként önmagát folyton ismételgető történelem ismeretében akadnak kérdések, amelyeket időben kell feltenni.
Valójában minden kérdést még jóval az időszerűsége előtt meg kellene fogalmazni, és meg kellene válaszolni. Megpróbálni megválaszolni. Még jóval azelőtt, hogy égető sürgőséggel elénk emelkedne, mint egy váratlan közlekedési tábla az úton, hogy döntésre kényszerítsen. Mert amikor a történelem éppen aktuális kérdései megrohannak bennünket, akkor gyakran már késő a válaszon meditálni. Előfordulhat, hogy hamis eszmékkel elkábított vagy félelemtől beszűkült aggyal életveszélyesen hibás lesz a felelet.
Ilyen kérdés például az, amely gyerekkorom korai elhagyása után, eszmélésem kezdetétől bennem válaszra vár.
Mi a teendő, ha nem akarsz sem áldozat, sem gyilkos, sem felbujtó lenni?
Ha sem a bárdot emelni, sem fejedet a bárd alá tenni nem akarod. És különösen nem kívánsz gyilkosságra buzdító vezető lenni.
Mi a teendő?
Tizennégy éves múltam, amikor a szüleim bejelentették, hogy idén nyáron kimarad a Balaton és a szakszervezeti üdülő, helyette nyugat felé vesszük az irányt. Két vagy három hétre tervezték a kirándulást, attól függően, hogy milyen tempóban haladunk. Csak az útirány volt rögzítve, minden más az előzetes elképzelések szerint majd az időjárás és egyéb lehetőségeink nyomán alakul.

Berlin felett borús volt az ég. Szitált az eső. A nyári hőség után a hirtelen támadó októberi szél a gépekre várakozók arcába fújta a kifutópályáról a leveleket.
Ali, a szobrász megborzongott. Jól tudta, hogy nem a szél miatt. Felvett a földről egy sárgult  platánlevelet és nézte az erezetét. Akár egy barázdált tenyér, gondolta. S rögtön megjelent előtte a saját tenyerének képe. Benne, akár egy fészekben a madár, Anna fehér, finom metszésű keze. Amely a gyönyör pillanataiban, mintha őt fenyegetné, mindig ökölbe szorult. Aztán – egy kora őszi napon a száraz avarban feküdve – végigsimítva ujját az ő nagy, barázdált tenyerén, azt mondta Anna:
– Barátom, te elpusztíthatatlan vagy! Ez itt az életvonal, egész a kisujjadig  végigszántja a tenyered, szóval hosszú életű leszel a Földön…

Ahogy elolvadt a hó, szaladt ki a kertbe, hosszasan vizsgálgatta a kis suhángok barna bőrén türemkedő rügyeket. A hosszú, kemény fagy után remélni se merte volna, hogy élet marad a fácskákban. Elültette volna már ősszel, amikor ideje volt, de a ház, a kert, ahová szánta, még a másé volt. Már augusztusban megrendelte a csemetéket, mindjárt kettőt. Vagy mert a képzeletében jóval nagyobb volt a kert, mint a valóságban, vagy mert mindig többet remélt a várhatónál. Szelídgesztenye-csemetét nem sok helyen árulnak, gondolta, de  imádta és mindenáron szerezni akart hát magának. Így aztán napokig keresett-kutatott, míg rájuk nem lelt.

Első találkozásunkra, a megismerkedésünkre ezelőtt 52 évvel 1965 tavaszán került sor. A rádió ifjúsági irodalmi pályázatán a próza kategóriában, ha jól emlékszem, Szilveszter az első lett. A Nemzeti Szállodában helyeztek el minket, mint vidéki gyerekeket, az első vagy második emeleten, szemben a Blaha Lujza térrel, ahol éppen a Nemzeti Színházat bontották, amit találkozásunk után egy hónappal felrobbantottak. Egy szobában helyeztek el, fél éjszaka beszélgettünk, és utána mintegy negyven évig folytattuk a dialógust egy virtuális térben akkor is, ha hónapokig nem találkoztunk.

Multiple columns available for menu dropdowns
Insert positions or particles inside dropdown menus
Built in mobile menu for intuitive navigation
A responsive layout for mobiles, tablets, laptops and desktops
Many prebuilt particles for complex content creation
Built using SASS for programmable stylesheets
Built with Twig -  a PHP template engine
Configurations are stored in a human readable YAML format
Packaged with six preset style variations
Figyelmébe ajánljuk
Kozma György: Az Időnek mélyén (Hommage á Xantus János) ... Elolvasom
Benedek Szabolcs: A Nyugat levegője ... Elolvasom
Doros Judit, Szabó Barnabás: Mélyfúrás Egercsehiben ... Elolvasom
Ördögh Szilveszter
Ördögh Szilveszter Alapító szerkesztő
1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Novelláiból, regényeiből tv- és rádiójátékok készültek. 2007-ben hunyt el.
Impresszum
HTML Editor - Full Version
Irodalmi, művészeti és szociográfiai folyóirat. 
 
Kiadja a Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány. Felelős kiadó: a kuratórium elnöke.
A kuratórium tiszteletbeli elnöke: Juhász Ferenc költő (1928-2015). Tagjai: dr. Révész T. Mihály (elnök), Deák Gábor, Donáth László, Kocsis András Sándor, dr. Rubicsek Sándor.
 
Eddigi főszerkesztők: Ördögh Szilveszter (alapító), Hovanyecz László, Farkas László.
 
Online főszerkesztő: Kácsor Zsolt
Szerkesztőségvezető: Kiss Anna Emma (06-30-580-7936)
Szerkesztőség: Budapest 1054 Alkotmány u. 2. 
 
A Tekintet, Ördögh Szilveszter Alapítvány bankszámlaszáma:
10300002-20315791-70143285